9. fejezet

Kedves olvasóink, nagyon köszönjük, hogy nem hagytatok minket cserbe és még mindig folyamatosan olvassátok az oldalt. Nem tudunk elég hálásak lenni a kommentelőknek és az oldallátogatóknak. Sajnáljuk, hogy ennyire nincs időnk részt hozni, de a suli és a tanulás elég sok időt elvesz tőlünk. Remélem tetszik nektek részt. Mindenkinek nagyon jó olvasást és kitartást a sulihoz. 

Puszi Gigi és Salve. 

* A sikátorba terjengett a csatorna szag és a patkányokat is lehetett hallani. Büdös volt, hideg és vizes is volt mindent. Egyszóval undorító volt az egész hely. A támadóm nekilökött egy raktár épület oldalának, ami nagyon hideg volt. A lapockám sajgott és a fejem is bevertem. Nem láttam a srác arcát csak azt az embert ismertem fel benne, aki követett engem.

- Olyan mókába lesz részed te kis ribanc, amit sose felejtesz majd el. – dörmögte a fülembe. Elakartam lökni magamtól, de nem engedett.

Arra ébredtem, hogy a saját verejtékembe úszok és, hogy tizenkét szempár figyel engem.

- Mi van? – nyögtem fel álmosan.

- Este hat van. – hallottam meg George hangját.

- Hirtelen felültem, de ennek következtében rohantam is ki a mosdóba, mert iszonyatos hányingerem támadt. Miután mondhatni végeztem a mosdóba visszamentem a fiúkhoz egész pontosan: Nick, Joel, George, Liam, Harry és Luke volt még rajtam kívül a szobába. Mikor belépetem a srácok csak döbbenten pislogtam rám. Ekkor jöttem rá hogy egy trikó és egy bugyi van csak rajtam.

- Francba. – rohantam vissza fürdőbe egy köntösért.

- Jó, a hátsód cica. – dörmögte Harry.

- Macskának néztek, vagy mi van? Kiszőrösödtem, bajszom nőtt vagy esetleg farkam? – kérdeztem mérgesen.

- Remélem az utóbbi azért nem. – vigyorgott Luke. Szem forgatva dőltem vissza az ágyamba.

- Na, most meséljetek mi a franc történt este, mert nem sok mindenre emlékszem. – itt mindenki felállt és kiment a szobámból csak Liam nem. Kérdőn néztem a srácra.

- Csak fogalmuk sincs nekik se, mert hulla részegek voltak. Te táncoltál Harryvel, Louissal, két ismeretlen sráccal, Luke-val és Ashtonnal. Ja, meg Harryvel. És Harryvel a visszautat végig smároltátok.

-  MIIIIIII?Atya ég. – néztem rá hitetlenkedve.

- Bizony. Te és Harry ugye nem? – kérdezte óvatosan Liam.

- Nem, dehogy is. – vágtam rá azonnal.

- Csak mert tegnap elég sokat táncoltál vele és a smár parti a kocsiba…… azt hittük, hogy itt lesz valami. Na, mind egy. A lényeg, hogy táncoltál, smároltál aztán a sok pia egyszer csak kiütött. Én és Micheal segítettünk a srácoknak, mert kiütötték magukat. Téged meg felhoztak a szobába.

- Ki?

- Titok.

- Liam, ne szívass. Miért olyan nagy cucc elárulni, hogy ki volt? – kérdeztem értetlenkedve.

- Játszatok. – röhögött fel úgy mintha ez lenne az évszázad poénja.

- Várj! Akkor tegnap ő volt, aki levetkőztetett és ágyba rakott? – kérdeztem ijedten.

- Nagyon úgy néz ki. – vigyorgott perverzen.

- Kösz, na, öltöznék! – tessékeltem ki a szobából.

- Kicsit azért lehetnél kedvesebb! – nézett vissza az ajtóból.

Szem forgatva kezdtem meg a készülődésemet. Mivel ma csak a zeneszerzőkkel vagy mikkel lesz megbeszélés ezért nem nagyon öltöztem ki. Fekete csőgatya, szürke pulcsi mellé egy színben passzoló sapka és egy fehér tornacipő.

Miután késznek nyilvánítottam magam elindultam megkeresni a srácokat. A szobába találtam mindenkit.

- Na, megyünk? – néztem a bandatársaimra.

- Még van egy félóránk. – nézett fel a telefonja mögül George.

- Jó, a sapid. – nézett rám Louis.

- Köszi. – mosolyogtam rá.

Még fél óráig vártunk és utána elindultunk a stúdió felé. Taylor vitt minket oda. Egy nagy tárgyaló terembe ült vagy tíz ember plusz Paul és mi.

- Srácok, mint már említettem ők fogják írni nektek a dalokat. Egy, két zenei alap már kész csak rá kellene bólintanotok. – nézett ránk Paul.

- Oké. – válaszolta Joel és leültünk a társasággal szemben.

Elkezdték mutogatni a számokat. Véleményem szerint katasztrófa volt az összes. Láttam, hogy a srácoknak se jön, de Paul mérgesen nézett ránk azt sugallva, hogy ne merészeljük rosszat mondani. Az alapok végeztével jött a kínos csend. Mi nem tudtuk, hogy mit mondjuk a többiek meg kérdőn néztek ránk.

- Egész jó…- kezdte el Joel.

- Jó? Normális vagy ember? Ezek tök gázok. – néztem rájuk hitetlenkedve.

- Ginger. – szólt rám Paul.

- Jó, bocsánat. – sütöttem le a szemem. – De akkor is! Ezek a nyálas semmi egyéniséget nem tükröző kategóriába lehet besorolni. Nem azt akarom, hogy úgy emlegessenek minket, hogy a gagyi 1D utánzat, hanem úgy, hogy igen a Pink Eyes akiknek van valami egyéniségük. Nem akarok tucat lenni. – fakadtam ki.

- Ginger, azt hiszem tegnap elmagyaráztam neked mindent ezzel kapcsolatban. – sziszegte mérgesen Paul.

- Ginger, megoldjuk. Nyugi! – tette a vállamra a kezét Nick.

- Paul meglesznek az anyagok. Menj, addig igazgasd az 1D-t, vagy nem tudom. – próbálta lerázni Joel.

- Kaptok 3 órát, hogy készen legyetek. – nézett összehúzott szemmel Paul aztán kiment.

- Na, srácok Ginger, már vázolta nem túl finoman, hogy mi is a helyzet, de ez egyszóval: Szar.  Bocsi, de ez az igazság. Gondolom, mindnyájan azon a véleményen vagyunk, hogy a számokat átdolgozzuk. Ha nem az se baj, mert mi nem bólintunk rá ti meg szívtok. – szúrt egyet a végére George.

Kicsit nehézkesen indult a munka, mert a szerzők nem nagyon akartak engedni az ötleteikből, de a végére egész jó kis számokat hoztunk össze. Sikerült egy óra anyagot átdolgozni úgy, hogy már csak a stúdiózással kelljen szenvedni. A végén bejött Paul és nem szólt semmit a számokra, de nekünk tetszettek a szerzőket meg leszartuk, hogy mit gondolnak.

- Nehéz menet volt, de meg érte. Állati jók lettek a számok. – lelkendezett George.

- Vágjátok, hogy Paul nem szólt semmit és mi gyakorlatilag eladtuk magunkat a zenekiadónak és az van, amit ők mondanak. És ha nem tetszik neki, amit most csináltunk akkor az lesz, amit eredetileg adtak. - nézett ránk Joel.

- Én akkor kiszállok. Nem szórakozok. – vágtam be a durcát.  Közben megérkeztünk a hotelhez és az 1D pont akkor ment ki.

- Szia, cica. – húzogatta Harry a szemöldökét.  Szem forgatva díjaztam a beszólását.

- Jó kis este volt a tegnap nem akarjuk megismételni? – kacsintott Joel.

- Ginger, neked még jövök egy pár új dobverővel. – karolta át a vállam Nick.

Felmentem a szobába és leakartam feküdni, aludni, mert már igen csak este van, és holnap korán kezdjük a stúdiózást, de a srácok rontottak be a szobámba úgy értem az összes.

- Nehogy már lefeküdj, megyünk bulizni. – kiáltott Ashton.

- Nem köszi, a tegnapi elég volt. – legyintettem.

- Ne már, tegnap este, vagyis ma hajnalba alig akartál kimászni Harry szájából. – röhögött fel Zayn.

- Hogy te mekkora bunkó vagy! És akkor mi van, féltékeny vagy? Te Pakisztánból bevándorolt seggfej. – bevágtam magam után a fürdőszoba ajtót és a sírva rogytam a földre. Bosszantott, hogy nem emlékszem semmire és hogy úgy smároltam egy sráccal, aki még nem is tetszik. Egy hisztis liba vagyok!

Kimentem a fürdőből akkor már csak Nick hasalt az ágyon és a telefonját nyomkodta. Mikor meglátott felkelt az ágyról.

- Egy igazi barom vagy! – csak ennyit mondott és kiment.

Igaza volt, megsértettem Zaynt de most nagyon, és ő nem akart rosszat csak és különben is……. Össze vagyok zavarodva. Hogy mi bajom van, azt én se tudom, de meg kell változnom és a ruhatárammal kezdem aztán külsőleg és a végén pedig lelkileg kéne rendbe raknom magam, de az lesz a hosszabb idő. Holnap, lehet, elmegyek és bevásárolok, ilyen csajos dolgokból aztán meglátom, hogy mi sül ki belőle. A francokat bocsánatot kell kérjek Zayntől ez az első.

Gyorsan felálltam az ágyról és elindultam a srácok lakosztálya felé. Bekopogtam és Harry nyitott ajtót.

- Szia, cica. Csak nem hozzám jöttél? – húzogatta a szemöldökét. Én elismerően végignéztem rajta mivel csak egy törülköző volt a derekán.

- Tetszik amit látsz? – kérdezte kacéran.

- Hát, lehetne jobb is. – vigyorogtam telibe.

- Bejössz, vagy csak itt fogsz bámulni?

- Van nálad szebb látvány is. – bent a fiúk sírtak a nevetéstől.

- Harry nem sok ilyen bókot hallott az elmúlt négy évben. – fetrengett a kanapán Niall.

- Csak az igazat mondtam. – vontam vállat.

- Mostanában mindenkinek a szemébe mondod, amire gondolsz. Leszarva, hogy a másiknak hogy esik. – ezzel Zayn be is vágta maga mögött az ajtót.

- Francba! – szitkozódtam. – Utána mehetek? – néztem a többiekre.

- Mehetsz, de nem garantálom, hogy beszélni is fog veled. – méregetett Louis.

 Összeszedtem minden bátorságom és benyitottam a szobába. A szobába sötét volt, Zayn egy nagy fülhallgatóval feküdt az ágyon ölébe a laptopjával. Csak annyi fény volt a szobába, amit a laptop adott. Zayn arcát megvilágította a monitor fénye ezzel jól lehetett látni az arcát. Nem vette észre, hogy bent vagyok a szobába annyira belemerült a képernyő bámulásába. Legszívesebben egy párnát vágtam volna hozzá, hogy figyeljen, de ez nem segítene dolgokon, sőt. Az ágyon volt egy üres rész pont a csípőjénél. Vettem egy mély levegőt és leültem. Zayn egy pillanatig rám nézett majd ismét a monitort bámulta. Tudtam, hogy nem fogunk előrébb jutni a „beszélgetésbe”, ha nem harcolom ki, hogy rám figyeljen. Bökdössem meg mint valami gyerek? Vagy csapjam le a laptop tetejét? De az meg nem túl hatásos ebbe a helyzetbe. Mivel valami hatásosra gondoltam ezért előre hajoltam és egy puszit nyomtam az arcára. Zayn azonnal megdermedt és rám szegezte a tekintetét. Kb 1 percig lehetett ledöbbenve, de utána ismét a monitorra szegezte szemét, de láttam azt a pimasz mosolyát felvinni.

- Nincs több puszi meg semmi ezt tartalékold el egy időre és sajnálom amit mondtam. – néztem rá bocsánat kérően. Mivel nem reagált semmit ezért megfordultam és készültem felállni, de Zayn visszahúzott.

- Nehogy azt hidd ezzel minden elvan intézve.

- Nem hiszem, de legalább már tiszta a lelkiismeretem.

- Lehet, gyakrabban húzlak fel, ha ilyen puszikat kapok. – mosolygott féloldalasan. Nem nagyon értettem, hogy ezt miért mondta, de tetszett.

- Inkább ne idegesíts fel, csak szólj, hogy szeretnél egy puszit. – mosolyogva figyeltem reakcióját. Felállt és eltette a gépet és a fülest.

- Akkor szeretnék még egy puszit. – féloldalas mosollyal figyelt. Szem forgatva odaléptem hozzá, hogy megkapja amit akart, csakhogy nem úgy sült el a dolog ahogy terveztem. Zayn kicsit elfordította az arcát és a puszi nem az arcára ment, hanem a szájára. Hirtelen megdermedtem, hogy mit is csinálunk mi egész pontosan, de nem tudtam ezen sokáig agyalni, mert Zayn egyből akcióba lendült. Az első csókom nem úgy sült el ahogy gondoltam. Egy vasaló deszkából is több reakciót váltott volna ki ez a csók mint belőlem.

- Ezek szerint még se csókolok olyan jól, hogy viszonozd. – nézett a szemembe Zayn.

- Én…..- vörösödtem fülig. – Nekem ez volt az első csókom. – nem is néztem a szemébe csak a földet nézegettem.

- Akkor próbáljuk meg még egyszer. Most óvatosan nyisd szét ajkaid és ne gondolkodj annyit. – Zayn óvatosan közelebb hajolt és ajkaink ismét találkoztak. Úgy tettem ahogy mondott és a csók egyre hevesebb lett és én egyre furább dolgokat kezdtem érezni. Kiszakítottam magam a karjaiból és leléptem. 

8.fejezet

Sziasztok kedves olvasók :) már aki maradt :) Jelentem a gépen makk egészséges így tudom hozni a fejezeteket :) Boldogan tapasztaltuk, hogy ennyien látogattátok az oldalt nyáron és a kommentekre is válaszolni fogunk :) Remélem mindenkinek jól telt a nyara, ha van kedvetek egy mini kis beszámolót írhattok kommentbe, hogy ki mit csinált :) Remélem hamarosan fogjuk tudni hozni a részeket de nekünk is beindult a suli így kicsit megint nehezebb lesz :) A sulihoz mindenkinek kitartást és nagyon köszönjük azoknak akik még velünk maradtak :)
Puszi Gigi és Salve

- Úgy nézem nem szabadulsz tőlem. – mondta vigyorogva Luke.

- Ginger nagyon király a pólód. – kacsintott rám Liam.

- Srácok, aki még nem ismerne, Paul vagyok. – jött be a „lihegőbe” egy nagy kétajtós szekrény. – Én fogom innentől kezdve ismertetni a programot. Pink Eyes titeket meg szavaztak a directionerek. Visszamegyünk a szállóba összeszeditek a cuccaitokat és repülünk New York-ba.

Az elkövetkező pár óra a rohanásról szólt. Visszamentünk a szállodába összepakoltunk és indultunk a reptérre. Mindenki hulla fáradt volt a koncert és az egész napi izgulás miatt így alig vártuk, hogy ágyba kerüljünk. De az ágy helyett repülőre ültünk.

- Ma kivételesen mind a 3 csapat magán géppel megy. – vezetett minket Paul végig a repülők közt.

- Ezt hogy érti? – fordultam George felé.

- Szerinted? Mi magán géppel utazunk mindig és mostantól az 5SOS ti meg mentek a menetrend szerinti járatokkal. Ennyi. - bunkóskodott Zayn.

- Egyszer tuti megölöm. – mondtam fáradtan. Mindenki fáradtan vonszolta fel magát a magángépre. 15 bőrbevonatú széket számoltam meg. Elég nagy és kényelmesnek tűntek a székek. A székek össze vissza voltak elrendezve volt egy illetve két férőhelyes sor. Mivel még én sosem repültem olyan helyet választottam ahol két szék volt az ablak melletti székre ültem bízva abba, hogy Nick leül mellém.

- Ez az én helyem. – vágódott mellém Liam.

- Bocs. – már készültem volna felállni mikor a pilóta szolt, hogy felszállunk. – A francba, úgy nézem maradok. – vágtam egy bocsánatkérő fejet. A gép elindult alattunk kényelmesen elhelyezkedtem a székbe és megpróbáltam ellazulni. Két kanyar után a beindultak a turbinák és a gép észveszejtő gyorsasággal elindult. Hirtelen megmarkoltam a szék karfáját és elkezdtem szorítani a szemem összeszorítottam és vártam. A gép elkezdett emelkedni és én az ülésbe préselődtem, a fülem elkezdett pattogni a hirtelen jött nyomásváltozástól.

- Oké, eddig bírtam, Ginger, ha nem engeded el a kezem, akkor eltöröd. – gyorsan Liam felé kaptam a fejem és elengedtem a kezét, amire azt hittem, hogy a szék karfája. 

- Ne haragudj. – néztem rá bocsánatkérően.

- Semmi baj. Most repülsz először?

- Igen. – nevetett fel a válaszomon. Én egy gyilkos pillantást vetettem rá.

- Oké, oké. –emelte védekezően maga elé a kezét. Utána a zsebébe turkált és egy csomag rágót vett elő. Én bekaptam egyet és elkezdtem rágni. Határozottan jobb lett a szúró érzés.

- Köszi, most már jobb. – mosolyogtam rá. Megvártam míg elértük a repülési magasságot és miután mondták, hogy lehet mászkálni szörnyű hányinger jött rám ezért muszáj volt kimennem a mosdóba. Miután kiadtam magamból az aznapi kajám visszaindultam a helyemre. Kifelé menet Paul egy üveg vizet nyomott a kezembe.

- Ettől jobb lesz. – küldött felém egy biztató mosolyt.

- Alámerültél drága? – röhögött fel Zayn mikor elmentem mellette.

- Téged egyszer felképellek. – fintorogtam rá.

- Minden rendben? – kérdezte Liam.

- Hát, ha, ez okénak mondható, akkor igen. – ültem le. – Mennyi idő, míg oda érünk?

- Kb még 5 óra, de jobban teszed, ha alszol egy keveset, mert mire odaérünk ott reggel 8 lesz.

- Hogy mi? – rikkantottam fel.

- Bizony, na, jó éjt kislány. – Liam bedugta a fülhallgatóját és szerintem elaludt. 

Az egész repülő út kész katasztrófa volt. 5 órán keresztül szenvedtem. Nem tudtam aludnia a folyamatos rosszullétek miatt még 2x voltam kint a mosdóba. Míg én a helyem és a WC közt ingáztam a többiek békésen aludtak. Mikor kezdtem jól lenni és végre eltudtam egy kicsit szenderedni a fiúk elkezdtek beszélgetni és hangosan röhögni. Utána persze jött a leszállás. Egy rohadt nagy bal kanyarral kezdtük, amitől én az ablaknak nyomódtam és nem kicsit ijedtem meg. Mivel tömve volt a leszállópálya ezért nagyon lassan kezdtük meg a leereszkedést. A fülem majd szétdurrant és a hányinger is visszatért.

- Soha többet nem ülök repülőre. – fújtam mérgesen.

- Nyugi idővel megszokod úgy, mint a repülőn alvást is. – dobott meg még egy rágóval Liam.

Miután sikeresen landolt a gép minket küldött előre Paul. A repülőtér hemzsegett a rajongóktól akár hova néztem mindenhol sikítozó lányokat láttam és azt ordibálták, hogy vegyél feleségül. A látványtól konkrétan ledermedtem és 20 centis pupillákkal néztem az ember tömeget.

- Ginger, gyere. – karolt belém Nick és húzott a kijárat felé.

- Ez meg mi volt? – kérdeztem még mindig a sokk hatása alatt.

- Ez lesz ezentúl mindig. – nézett rám Joel. Utálom, ha hozzám érnek ilyenkor kb 200 kéz nyúl feléd és mind meg akar érinteni.

- Tudom min gondolkozol, de hidd el nem akarnak megtapperolni, mert őket az 1D érdekli nem mi. – válaszolta meg a gondolatom Nick.

- Hova megyünk? – kérdeztem mikor csak mi ültünk be a kisbuszba és indultunk el.

- Először, interjúra, utána fotózásra és végül Paullal beszélitek meg a dolgokat. – vázolta a tervet a sofőr. – Ja, egyébként Taylor vagyok és én fogok vigyázni rátok. – intett hátra a sofőr.

Míg a kocsiba ültünk azon voltam, hogy kicsit felpörgessem magam, mert hatalmas karikák voltak a szemem alatt és majdnem elaludtam.

- Srácok. – nyitotta ki a kisbusz ajtaját Taylor. A nagy stúdió felé vettük a irányt. Mikor megérkeztünk egy egész styliszt csapat vett minket körbe.

- Csak egy zuhanyt és tiszta ruhát szeretnék. – néztem a nagyon fiatal csajra, aki bekísért egy öltöző szerűségbe.

- Hozhatok valami inni míg megfürdesz? – kérdezte kedvesen.

- Kávé, Cola, Energia ital. Ilyen sorrendbe légy szíves. – mosolyogtam rá. A csaj kiment én pedig elmentem fürdeni és a bőröndömből kivettem egy tiszta ruhát. Egy Nirvana-s pólót választottam egy short-al és balerina cipővel. Igyekeztem kicsit csajosabban kinézni, így az első interjún.

- Szia, meg is hoztam őket. – nyitott be a lány a frissítőimmel. Elkezdett sminkelni én pedig nyugisan hátra hajtottam a fejem gondolván, hogy egy kicsit pihenek. Nem sok sikerrel jártam. Vagy 6 kiló alapozó után feladta a csaj, hogy eltakarja a karikákat a szemem alatt.  Miután végeztünk még ránk raktak egy mikorportot és mehettünk a kamerák elé.

- Jó reggelt New York, a mai vendégem a Pink Eyes akik sikeresen megnyerték, hogy 1D elő zenekara legyen. – mikor elindultunk befelé elindították a hatalmas tapsvihart.

- Sziasztok, srácok. Meséljetek egy kicsit magatokról. – kérte a műsorvezető.

- Sziasztok, Joel vagyok 19 éves és a családommal London mellet egy kisvárosban élek. Én vagyok a banda énekese. – mutatkozott be Joel. Majd a többiek is.

- Helló, Nick vagyok, 19 éves ugyan onnan jöttem, mint Joel és én a gitáros vagyok. –majd George is követte.

- Sziasztok, én Ginger vagyok, és nem tudok újat hozzá fűzni az előttem szolokhoz csak annyit, hogy én vagyok a dobos. – pislogtam fáradtan.

- Egy nő a dobos? Ráadásul egyedüli csaj egy fiúbandába. Meséljetek el mindent, kíváncsi vagyok. – nézett ránk nagy szemekkel a riporter csaj.

A srácok belekezdtek a történet mesélésébe, de én olyan álmos voltam, hogy azzal foglaltam el magam miként tudok nagyobbakat pislogni, és ha csak pár másodpercig, de akkor is csukva tudom tartani a szemem.

- Ginger, mesélj egy kicsit a pasikról.- kacsintott rám a műsorvezető.

- Nincs mit meséljek, nincs barátom. – mosolyogtam fáradtam.

- Akkor srácok szabad a pálya. – vigyorgott a kamerába.

Még beszéltünk ilyen semmit mondó dolgokról aztán elköszönt és minket az utunkra engedtek. A nagy rohanás folytatódott. Taylor egy stúdióba vitt minket ahol csináltak rólunk egy vagon képet. Velem szenvedtek a legtöbbet nem akartam semmi kihívó ribis pózt felvenni ezért szenvedett a fotós nem is beszélve arról, hogy milyen nyúzott voltam. A nagy bénázás után elmentünk Paulhoz egy megbeszélésre. Taylor egy szállodába vitt minket ahol reményeim szerint aludni fogunk és ott az egyik lakosztályba beszéltünk Paullal.

- Arra gondolunk Paul, hogy képviselhetnénk egy kicsit rockosabb stílust és Ginger is besegíthetne az énekbe. – vázolta nagy lelkesedéssel Joel az ötletet.

- Lehetne kicsit több gitárszóló és csinálni egy számot ahol mindenkinek vannak részei. – lelkesedett Nick.

- Van is már egy egész jó kis dallam a fejembe. – kezdett dudorászni Joel. Már én is kezdtem felébredni és valami okosat hozzá szólni.

- Jó srácok, elég! – szólt ránk Paul. Ezzel az ötletelésnek annyi lett.

- Nem kell törnötök a fejeteket, ilyeneken. Kaptok ti is egy csapatot és majd ők meg írják helyetettek. Nektek csak az a dolgotok, hogy hitelesen előadjátok és megtanuljátok. Ennyi.

- Akkor semmi dolgunk nincs? – kérdezte szemöldök ráncolva Joel.

- Nincs. – vigyorgott Paul mintha ez olyan természetes lenne.

- És az 1D? Ők maguk írják a számukat meg az 5SOS. – néztem rá még reménykedve.

- De kis naiv vagy aranyom. A válaszom NEM. Senki nem ír semmit. Mindenki mögött van egy nagy csapat, aki összerakja a dolgot, de így ennyi. Ezeknek a srácoknak nincs más dolguk, csak, hogy jól nézzenek ki és tudjanak énekelni. Innentől kezdve nyert ügyünk van, mert a földön az összes csaj bekajálja őket.

- És az a duma, hogy igen ezt a számot „ Liam és Zayn írta közösen”?

- Biznisz? Kicsilány itt semmi nem történik hátsó szándék nélkül. – közölte a nyers tényeket Paul. Egy világ dőlt bennem össze mikor meghallottam az igazságot. Egyik fiúnak sincs semmi köze a zeneíráshoz, max csak belepiszkáltak vagy rá bólintottak. Ez eléggé kiábrándító.

- Ne legyetek ennyire összetörve, ha már titeket választottak a rajongók, akkor eladunk titeket is. – kacsintott Paul. – Ja, igen egyébként holnap ülnétek le ezzel a csapattal beszélni és elkezdenétek a kőkemény stúdiózást, mert nem indulhatunk tovább, míg egy órányi anyag nincs meg. – állt fel Paul és kiment.

- Én ezt nem csinálom tovább. – adtam fel és már álltam fel, hogy kimegyek a szobából.

- Ginger, ne szórakozz már. – állt fel Joel.

- Most csak viccelsz ugye? Konkrétan fent vagyok 48 órája annyi kávét és energia italt döntöttem magamba, mint még soha és most közlik velünk, hogy nem lehetünk egyediek, olyanok amilyenek mi szeretnénk lenni. Hanem valami mű, nyálas, cuki csapat leszünk, akiket majd a 12 évesek zabálni fognak és semmi köze nem lesz az egyéniségünkhöz. Ezek után még felmered vetni, hogy szórakozok? – akadtam ki teljesen.

- Kislány nyugi rendben? Ma elmegyünk és bulizunk egy jót holnap meg megnézzük, hogy mit találtak ki nekünk. Rendben? – próbált nyugtatgatni Nick.

- Azt hiszem, ehhez én kevés vagyok. – sírtam el magam. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába a csalódottság, kimerültség és összezavartság jellemezte a hangulatom. Nick leült mellém az ágyra és megölelt.

- Megyünk ma bulizni? – rontott be a szobába Harry. Utána persze a többiek is.

- Szerintem igen. – mondta Joel.

- Istenem, már megint min akadt ki? – forgatta a szemét Zayn. Hirtelen az összes érzelmet felváltotta a mérhetetlen harag.

- Na, idefigyelj te szánalmas címlap fiú. Hagyj engem békén világos? Nem tudsz te az égvilágon semmit se a mosolygáson és nők szédítésén kívül. Fogalmad sincs milyen kemény az élet. – másztam bele az arcába. Ilyen közel akkor voltunk mikor a táborba azt hittem, hogy….. na mind egy.

- Te nekem ne pofázz, hogy milyen kemény az élet, mert semmit sem tudsz rólam. – fröcsögte mérgesen Zayn.

- Ezt úgy szintén mondhatom. – kiabáltam rá. A többiek megdermedve álltak a szoba közepén és hallgatták a vitánkat. Már nem is tudom milyen felindulásból, de hirtelen közöltem a srácokkal.

- Egy óra múlva itt találkozunk és megyünk bulizni. – néztem rájuk.

- Na, mi lett sírós, pasi kéne estére? – röhögött fel gonoszan Zayn.

- Álmodik a nyomor drága, de hidd el, ma mindenki a számomat akarja majd. – néztem rá lenézően.

- Na, erre kíváncsi leszek. – hitetlenkedve nézett rám Zayn.

A szobából kisétálva megkerestem Pault és megkérdeztem melyik lesz az én szobám. Miután besétáltam a bőröndjeim már ott vártak engem. Az összes olyan ruhát elővettem, amit Blankával vettünk, de így kicsit higgadtan kezdett mégse olyan jónak tűnni ez a fogadás szagú dolog. Inkább elmentem fürdeni, de először rendeltem egy energia italt, hogy bírjam az estét. Mikor kész lettem törölközővel a fejemen és köntösbe ültem az ágyamon mikor bejött Nick.

- Helló. Komolyan gondoltad ezt Zaynnel? Nem ilyen vagy Ginger. – ült mellém Nick.

- Tudom, de végre be akarom bizonyítani, hogy tudok egy kicsit csajosabb leni, ha akarok. – húztam el a szám

- A mi fogadásunk még áll, de úgy érzem ez nagyobb falat lesz, mint hogy csak jól nézz ki. – kacsintott Nick.

- Még indulás előtt benéznél, hogy jó-e a ruhám? – kérdeztem félénken.

- Persze. – mosolygott biztatóan Nick.

- Ja, Elegáns vagy ilyen laza cuccot kell felvegyek?

- Inkább elegáns. – lépett is ki Nick a szobából.

Az hogy sokat szerencsétlenkedtem a ruhámmal ez enyhe kifejezés. Nem akartam koktél ruhát, mert az elve feszélyez, szóval az kizárva. A magassarkú sajnos kötelező, így azt nem hagyhattam el, de mégis valami nadrágszerűbe gondolkodok valami felsővel, de sehogy se akar összeállni ez a szett. Már a nagy kínlódásomba nem tudtam mit csinálni inkább elkezdtem előröl az egész válogatást. A végeredmény tetszett, de közel se mondható elegánsnak. Egy fekete magassarkút választottam egy szintén fekete szűk csőnadrággal egy nagyon lezser szürke pólóval, amiből kilátszott az egész hasam. Egy nagyon kevés halvány rúzst kentem fel ajkaimra és kihúztam a szemeim.

A hajamat oldalra fésültem és kicsit összeborzoltam. A végeredmény nem is lett olyan rossz. A magassarkúba már most fáj a lábam, de csak kibírom valahogy. Még gyorsan megittam az energia italom mikor Nick jött be nevetve. De mikor meglátott hirtelen megtorpant.

- Ennyire szörnyen nézek ki? – kérdeztem egy fintorral az arcomon.

- Nem, dehogy is. Nagyon dögös. – küldött egy elismerő pillantást felém.

Kifelé menet még egyszer végig néztem magamon és azt hajtogattam, hogy „menni fog”. Mindegyik fú végignézett rajtam, ami nagyon zavart, de úgy érzem ez még közel se olyan rossz mint ami a klubban lesz. Luke nagy mosollyal akarta átkarolni a derekam, de gyorsan arrébb léptem. Egy fintorral jutalmazta kis mutatványom. A kisbuszba sikerült végignézem mindenkin. Mindenki farmert és valamilyen pólót viselt kivéve Harryt, mert ő egy inget vett fel. A klubban már javába ment a buli, mindenki táncolt és énekelt. Mi egy elkülönített VIP szektorba mentünk. Hatalmas bőrkanapék voltak az ülni vágyóknak. Én le is huppantam egybe és pihentettem a sajgó lábam így volt időm körbe nézni, hogy kik vannak a VIP szektorba. Csupa apuci pici lány és pici fia, akik nem tudják már mire költeni a pénzt. Persze amint megérkeztünk az összes fiúnak legalább mind az öt ujjára akadt egy csaj. Én csak ültem és nézelődtem. Nem voltam soha ez a nagy klubba járós, inkább a házibulikat szeretem. Nagy mélázásomból egy izomagy zökkentett ki.

- Szia, cica. Táncolunk? – mért végig undorítóan a pasas.

- Helló, várj, had gondolkozzak…… NEM. – nyomtam meg az utolsó szót kicsit erélyesebben.

- Hülye liba. – állt fel mérgesen. Egy szemforgatással díjaztam ezt a mondatot. A pult felé sétáltam a sétám közbe két pasi állított meg, hogy táncolni szeretne vagy valami egészen mást. De persze mindet visszautasítottam, nem akarok részeg idiótákkal enyelegni, hogy még le is tapperolajnak.

- Helló, cica. Mit adhatok? – vigyorgott a pultos.

- Vodkanarancsot. – erőltettem egy mosolyt az arcomra. Miközben a koktélom kortyolgattam a srácokat néztem, akik vagy fotózkodtak a csajokkal vagy már smároltak velük. Szem forgatva indultam vissza a helyemre.

- Ginger, táncolunk? – ugrott elém Harry.

- Sikerült kimásznod a szőke csaj szájából? – kérdeztem flegmán, de akkor Nicket pillantottam, meg aki minket figyelt és az a tipikus győztem fejet vágott. – Tudod mit? Táncolunk. – fogadtam el Harry kezét.

 Persze mikor elindultunk a táncparkett felé az összes srác minket nézett. Nick fejéről lehervadt a vigyor, Luke féltékeny volt azt hiszem már, ha én ilyet fel tudok ismerni a többiek csak szimplán döbbentek. Harry derekamra tette a kezét és úgy húzott közel magához. Először úgy voltam vele hagyom, megnézem, mennyit viselek el. Csak, hogy Harry ezt megérezte, hogy szabad a pálya ezért, már kicsit többet is akart a kelleténél. Már a fenekemre csúsztatta a kezét mikor mellkason csaptam és ott hagytam. Idióta kanos az össze pasi. Fújtattam mérgesen. A pulthoz mentem és még vagy három vodkanarancsot megittam és utána Louissal mentem táncolni. Megmondom őszintén innentől filmszakadás.

* A telefonomat előhúztam a zsebemből és megnyugtatóan vettem tudomást arról, hogy Joel hív.

- Ginger, baj van? – kérdezte Joel.

- Csak félek, mert valaki követett. – mondtam szinte suttogva a telefonba.

- Mondtuk, hogy ne indulj el egyedül nem? – fújtatott mérgesen.

- Többet nem fordul elő.

- Hol vagy?

- Most váltott zöldre a lámpa mindjárt kiérek a főutcára ahol már laknak.

- Nyugi Ginger, senki nem követ, csak még egy kicsit bírd ki és otthon leszel. – mondta megnyugtatóan. Még egy kicsit csevegtünk, hogy megnyugodjak utána letettük a telefont. Még két sarok és kiérek a raktár épületek közül. Ezt hajtogattam magamba. Mikor lefordultam a következő sarkon hirtelen valaki elkapta a derekam és berántott egy sikátorszerű sötét helyre.   

Sorry

Kedves olvasóim ne haragudjatok, de a laptopom teljesen meghalt úgy, hogy be se tudom kapcsolni és azon van az összes fejezet. Most elmegyek nyaralni és Salve se lesz de nálam vannak a fejezetek szóval nem nagyunk tudunk semmit se csinálni míg nem jó a gépem. Mindenkitől 1000x is bocsánat és amint jó lesz a gépem hozom a részeket :) addig is mindenkinek nagyon jó nyaralást :)

Puszi Gigi és Salve  

7.fejezet

Sziasztok kedves olvasók. Ne haragudjatok, hogy megint elcsúsztunk de itt a fejezet. :) Nem tudom mikor jön a következő, mert nagyon elfoglaltak vagyunk :) de sietünk amit csak lehet :) Örömmel értesítek mindenkit, hogy sikeresen leérettségiztünk mind a ketten :) 
Mindenkinek jó olvasást puszi Gigi és Salve. :) 

Reggel nagyon korán ébredtem meglepetésemre egész kipihentem. Iszonyat bűntudatom van estével kapcsolatba. Megbántottam Lukeot és a srácokat is. Ma elhagyjuk a tábort és egy szállodába költözünk és este az O2 arénába lépünk fel. Ki kecmeregtem az ágyból és a fürdőbe indultam. Letusoltam majd felöltöztem. Fekete csőfarmert egy angol zászló mintás ujjatlant és egy fekete pulcsit választottam egy fekete cipővel és pár kiegészítővel.

Elkezdtem pakolni a bőröndöt, míg vártam, hogy a fiúk elkészüljenek. Nem nagyon akarok a tegnap estére gondolni, mert iszonyat cikinek érzem. Miért nem tudok olyan lenni, mint a többi ember? Más lány ölni tudna, hogy a helyembe legyen.

- Kop, kop. – jött be Nick.

- Helló, idegen. – mosolyogtam rá.

- Minden rendben van veled? – kérdezte kicsit gondterhelten.

 - Igen. Miért?

- Csak szeretnék veled beszélni.

- Nem szeretnék a tegnapról beszélni. – fordítottam hátat és pakoltam tovább a bőröndöm.

- Igen arról szeretnék beszélni. – éreztem, hogy nem menekülök ez elől a beszélgetés elől ezért leültem vele szembe az ágyra.

- Hallgatlak. – sóhajtottam lemondóan.

- Tudom, most furcsa leszek, de szeretnék tőled kérdezni valamit. Tegnap kimentem cigizni és közbe gondolkodtam.

- Te tudsz olyat is?

- Ginger, épp valami komolyat akarok kérdezni. Szóval a nagy töprengésembe arra jutottam, hogy van valami különösebb oka, hogy ennyire távolság tartó vagy az emberekkel?

- Mit érdekel téged? Eddig sem érdekelt, hogy mi van velem csak arra voltam jó, hogy lekoptassam a csajokat, akik már nem kellettek és elviseljem, ha le bu*iznak. Miért lettem hirtelen olyan fontos? – kicsit felkaptam a vizet, hogy itt személyeskedik máskor meg csak egy cigire vagyok jó. Próbáltam mondogatni, hogy nyitottan, de valahogy nem nagyon ment.

- Tudom, tudom és teljesen jogos, amit mondasz, olyan vagy nekem, mint a húgom és itt a táborba ez még jobban felerősödött. Rájöttem, hogy semmit nem tudok rólad, de mégis hozzám ragaszkodsz a legjobban miért?

- Nem akarom elmondani, mert ha innen kimegyünk nem fog megváltozni semmi, mert megint felveszed a macsó éned és csak akkor fogsz rám hederíteni, ha kell valami.

- Nem, meg ígérem, hogy nem, de tudni szeretnék egy két dolgot, hogy megértselek, és ha kell, megvédjelek.

- Nick, nem kell a hülye szöveg. Az égvilágon nem fog történni semmi.

- De megváltoznak.

- Még is hogy? Már nem tudsz semmin sem változtatni. Van oka, hogy mit miért csinálok ennyi.

- Tubicáim reggeli. – billegett be Joel. – Minden rendben? – torpant meg egy pillanatra.

- Aha, minden oké. Mehetünk. – varázsoltam egy vigyort az arcomra. Joel kiment én meg követtem volna, de Nick megragadta a kezem és visszarántott majd szorosan megölelt.

- Ugye tudod, hogy még nem fejeztük be ezt a beszélgetést.

- Gondolom, de most menjünk enni. És kérlek, ne sajnálj attól nem lesz jobb csak segíts, hogy megbarátkozzak az emberek közeledésével.

- Oké. Először is tudod, hogy valaki beléd esett?

- Hogy mit csinált? – torpantam meg az ebédlőbe vezető úton.

- Ne már, hogy nem vetted észre. – röhögött fel. – Joel mondj egy embert, aki teljesen oda van Gingerért.

- Luke. Elég látványosan. – nézett hátra Joel és röhögött.

- Hogy mi van? – hitetlenkedtem.

- Ne már, hogy nem vetted észre. – nevetett még jobban Nick.

- Bocs, de nem esett le. – néztem rá szúrósan.

- És most hogy tudod. Mi a terved? – húzogatta a szemöldökét Joel.

- Semmi? – kérdeztem bunkón.

- Ne már Ginger, Luke nem olyan rossz pasi. – lökött vállba Nick.

- Nem, nem, nem és nem. Biztos, hogy nem kezdek vele. – forgattam meg a szemeim. Bent az ebédlőbe mindenki elcsöndesedett mikor megérkeztünk.

- Mi van virágszál sikerült kisírnod magad? – nézett fel a kávéjából Zayn. Ez a szokásosnál is rosszabbul érintett. Láttam, hogy Nick a védelmemre akar kelni, de leintettem.

- Nem ér ennyit ez a seggfej. – legyintettem.

- Ha már így szóba került a tegnap te és Nick jártok? – kérdezte Luke. A hangjából ítélve félt megkérdezni, de erőt vett magán, hogy úgy tűnjön, ő itt a király csávó.

- Féltékeny vagy édes? – kérdeztem bunkón. Tudom ez az ő helyzetébe nagyon szemét kérdés volt, de utálom, ha engem és Nicket egy párként emlegetnek. A többiek egy hangos „úúúúú”- zással díjazták.

- Csak szeretnéd! – nézett rám lenézően.

- Ez gyenge próbálkozás volt haver. Mint látod, nem bukok a szőke málészájú tizenévesekre. Van körülöttem elég. – mutattam a hátam mögött ácsorgó Nickre, Joelre és Georgera. Az utóbbi nem szőke, de mind egy.

- Luke, hagyd! Nem érdemel meg téged. – nézett rám lesajnálóan Ashton. Ez egy kicsit fájt pont tőle, de már nem érdekel megszoktam, hogy nem néznek többnek egy kutyánál.

 Az asztalról felkaptam a kávém és kimentem a cigizős helyre. A földre ültem felhúzott térdekkel és a kávémat magam mellé tettem. A felhőket kémleltem, hogy eltereljem a gondolataimat. Nicknek miért lettem ilyen fontos? Most miért kezdte el érdekelni, hogy miért vagyok ilyen zárkózott?

- Kaphatok tüzet?

- Már csak te hiányoztál. – álltam fel unottan és elővettem a farzsebemből az öngyújtóm majd odadobtam neki.

- Kösz. – én is rágyújtottam. Csendbe álltunk egymás mellett nem tudom, hogy ez a kínos csend volt vagy ez a semmilyen csend.

- Elég durva voltál ma Lukkal.

- Zayn, mióta érdekel ez téged? Megvan, vagy mi van, hogy most „kedves” vagy? – mutattam idéző jeleket. – Következő percbe meg ismét egy hisztis tyúk leszek. De tudod, mit nem érdekel! Mert szart se tudsz rólam és nem érdekelnek az ilyen seggfejek mint te. – néztem rá lesajnálóan.

- Azt hiszem, kettőnk közül neked van meg, nem nekem. – röhögött a képembe. Mérgembe ott hagytam. Egy barom nincs jobb szó rá.

Visszamentem a házba és összepakoltam a maradék cuccom aztán vártam a fiúkat. Mikor ők is megjöttem segítettem nekik pakolni.

- Ginger míg a bőröndbe dobom a ruháim folytathatnánk? – kérdezte Nick. Ő külön szobába volt a többiektől.

- Felőlem. – dőltem hátra az ágyon.

- Nem akarok turkálni a magánéletedbe, de az a szemét volt neked az első? – felröhögtem kínomba ezen a kérdésen.

- Komolyan olyan, vagy mint az amerikai filmekbe az apukák mikor a kislányukat akarják felvilágosítani. – röhögtem tovább.

- Ginger, én csak segíteni akarok.

- Jó elhiszem. – fejeztem be a röhögést. – De erről nekem nehéz beszélnem! Nem is szeretek és te vagy az egyetlen, aki tudja, és nem akarlak a részletekbe se beavatni.

- Nem is kell. Azt majd idővel, de szeretném, ha elkezdenél nyitni a hímnemű egyedek felé.

- De nem tudok, Blankával már beszéltem erről, de valahogy nem megy, mindig visszajönnek az este emlékei.

- Tudsz olyan szitut mondani, amikor hagytad, hogy egy fiú a közeledbe legyen?

- Nem. – hazudtam rögtön.

- Oké, akkor ez kemény dió lesz. – Nick elszántan próbált segíteni, de nem tudom, ezzel kapcsolatba nincsenek jó érzéseim.

- Ginger, mondanám, hogy én segítek, de rám nem úgy nézel, mint a többi fiúra. Ezt most nem úgy mondom. De érted? – próbálta megmagyarázni, amit értek. Vicces volt.

- Értem, értem. – röhögtem el megint magam.

- Na, ma valószínűleg este lesz egy buli. Nem tudom, hogy kinek mondasz igent, de valakivel az este folyamán táncolnod kell. És én nem számítok bele ab az egybe. – húzta ördögi mosolyra a száját.

- Hát, rendben. – mondtam lemondóan. – És, ha megteszem, kapok valamit? - csillant fel hirtelen a szemem.

- Egy új dobverőt. – forgatta meg a szemét.

- Kész vagytok? – nézett be George.           

- Ahhaaammm. – pattantam fel vidáman.

- Hát ennek meg mi baja? – kérdezte George.

- Lehet, kap tőlem új dobverőket. – röhögött fel Nick

Miután a srácok jól kiröhögték magukat beültünk Joel autójába és Londonba a Millennium hotelbe mentünk. Ez az a tipikus hotel, hogy ha az étkezőbe akarsz lemenni, akkor kisestélyit, kell, húzz. Viszont nagyon szép és fényűző volt minden.

- Azt hiszem, én a szobapincérrel jóba leszek. – álltam az aulába bámulva az aranyozott szegélyeket és a selyem kanapékat.

- De lökött vagy Ginger. – röhögött ki Joel.

A nagy aula mustra után elindultunk a szobáinkba. A vezetőség nem viccelt az egész 5. emeletet kibérelte nekünk. Mindenki kapott különszobát bár a srácok addig ügyködtek, hogy sikerült egy három ágyast kikönyörögni. A szobám nagyon szép volt. Az ajtón belépve rögtön a nappaliba léptem és onnan egy ajtó vezetett a hálóba és a fürdőbe. A szobába a barna dominált és ezt a hangsúlyt a fürdő is megkapta. Szép és elegáns hangulata van a szobának. Körbenéztem még vagy háromszor és utána ledobtam magam az ágyra és csak bámultam ki a fejemből.

- Ginger! – jött be a három maki.

- Na, mi a helyzet? – könyököltem fel unottan.

- Ki kell választanunk két számot, hogy mit fogunk játszani a srácok koncertjén. – ült az ágyra Joel.

- Zúzzunk egy jót. – rázta meg a fejét őrült módjára George.

- Nem, az már volt. – ült mellém Nick. Nick leült mellém én meg minden gátlásomat félre téve beledőltem az ölébe. Ez persze nem kis meghökkenést keltett. Joel és George felváltva nézett rám és Nickre.

- Ez nem ide tartozik, de ti most jártok? – kérdezte kissé zavartan Joel.

- NEM. – vágtuk rá egyszerre Nickkel.

- Oké. – vakargatta Joel a fejét még mindig zavartan.

- Szóval, gondolkodjunk logikusan emberek. Nem játszhatunk zúzós Rock-ot se valami Jazzes dolgot. 1D és 5SOS dalok a kicsit nyálas, kicsit poppos, kicsit romantikus elven alapszanak. Na, most, a közönség is ilyen beállítottságú lesz, nem játszhatunk egy teljesen más stílust mert nagyon kirínánk.

- Vagy épp ez lenne a jó. – szólt közbe Joel.

- Igen ezt még én se tudom, melyik lenne a jó. – gondolkodtam el.

- Legyen The Wanted dalok. – ajánlotta fel George.

- Ha élve akarsz le jönni arról a színpadról nem javaslom. – nézett rá Joel.

- Lehetne The Vamps. Fiuk ők is ezt az irányvonalat képviselik, de a Can We Dance szövege elég ütős lett. Szerintem. – emeltem fel védekezően a kezem.

- Hallgassuk meg. – dobta nekem a telefonját Joel. Kikerestem a számot és elindítottam.

- Ginger elég jó itt a dob. – nézet rám vigyorogva George.

- Tudom. – vigyorogtam vissza.

- Következő szám? – kérdezte Nick.

- Nem tudom, lehetne Wild Heart a The Vamps-től, de nem tudom, hogy az mennyire lenne okés. – ajánlottam fel.

- Na, muti. – repült megint felém a telefon.

- ÖÖÖÖÖÖÖÖ – a szám végeztével csak ennyi telt a srácoktól.

- Tudtok jobbat?

- Nem! – hangzott az egyhangú válasz.

- Akkor menjünk gyakorolni. – ültem fel.

- Ja, igen, majdnem elfelejtettem, hogy most megyünk az arénához és ott is maradunk a koncert végéig szóval úgy készülj. – mondta Nick.

- Nagyszerű. – forgattam meg a szemem. Gyorsan elmentem lezuhanyoztam és valami kényelmes ruhát kerestem. Egy fekete macskanadrág egy super man-es pólót választottam kék tornacipővel és egy sapkával. Fejemre tettem napszemüvegem és utána sétáltam is át a fiúkhoz.

- Hellókanyalóka. – nézett vigyorogva George.

- Ciao. – intettem hülyén. Be se mentem, mert az összes fiú kinyomult a szobából.

- Lent vár minket egy kisbusz. – szólt Nick.

Lesétáltunk a kijárathoz és a még két versenybe lévő csapattal beszálltunk a kisbuszba és meg se álltunk az O2 arénáig. Hallottam már az arénáról, de még sose voltam ott, de annyit meg kell, hogy mondjak állati nagy. A kisbusz a hátsóbejárathoz vitt minket ahol két őr várt a kapunál. Az aréna mögött egy nagyobb rész el volt kerítve ahova buszok és kamionok álltak. Kiszálltunk a buszból és Rögtön kaptunk egy kis eligazítást, hogy mi hol lesz, és mikor kell megjelenni. Mind bevonultunk az arénába, ami állati nagy volt. 

Back Stage – be mentünk és bevezettek egy nagy helységbe, ami tele volt kajával és nagy kanapékkal.

- Ginger van, egy szabad óránk úgy néz ki. – jött elém Joel.

- Okés, akkor megyek öngyújtót venni. – pattantam fel.

- Hogy mit? Minek? – kérdezték felváltva.

- Mert csak. – kacsintottam. – Na, cső. – és ott hagytam őket. Ez az egy óra nem volt olyan, hű de sok ezért a közeli boltba bementem és nézelődtem. A szemem egy téglalap formájú Jack Daniel’s – es öngyújtón akadt meg.

Nekem ilyen kell! Nem sokat tököltem és megvettem. Mire visszaértem már a srácok teljes felszerelésbe álltak, mert mindjárt próbálunk. Én nem görcsöltem túl a dolgokat felvettem a dobverőket és indultam a színpad felé közben mindenkinek mutogattam az új szerzeményem. Nagy sikere volt az új öngyújtómnak. Hatalmas volt a színpad, amire kimentünk.  A srácok a színpad minden szegletébe fetrengtek. Míg a dobszereléshez értem addig át kellet lépnem Liamot, Louist és Ashtont. Nekünk volt a legnehezebb mivel a srácoknak teljesen új volt a The Vamps-es számok. Három vagy négy órát biztos, hogy tölthettünk a színpadon mire rendesen kigyakoroltuk a számokat. Izzadtan és fáradtan mentünk vissza a „lihegőbe”.

- Helló, én Lou vagyok, és gyertek velem, megcsináljuk a frizurátokat és kaptok valami csinos ruhát. – lépett hozzánk egy magas, mosolygós, szőkés lilás hajú csajszi.

A srácokat Lou elvitte engem egy másik csajszi kísért egy másik szobába. Ott megfürödtem és megmostam a hajam majd a csaj kipakolt elém egy halom ruhát. Televolt szoknyával, magassarkúval és kis toppal az ágy.

- Én ebből nem veszek fel semmit. – néztem határozottan a csajra.

- Pedig de! – mondta ellent mondás nem tűrő hangon.

- Szerinted fogok tudni dobolni ekkora magassarkúba? – mutattam egy 20 cms platformos holdjáróra. – És a szoknya? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Mindent meg lehet oldani! – mondta flegmán.

- Akkor barátom, te mész ki dobolni, mert én ezeket fel nem veszem. – mutattam az ágyra. Még vitatkoztunk egy kis ideig, de nem sokáig bírta ezért ott hagyott. Törölközővel magamon ültem le a kanapéra és nyomkodtam a telefonom mikor Lou és az összes fiú egész pontosan az 1D, 5SOS és a bandatársaim berontottak a szobába. Megijedtem és a törölközőhöz kaptam a kezem és egész picire zsugorodtam össze a kanapén.

- Kifelé! – ordított a srácokra Lou.

- Na, had halljam mi a probléma? Mariát teljesen kiakasztottad. – nevetett.

- Nem veszek fel magassarkút, szoknyát és kis topot, ennyi. – néztem rá úgy, hogy ha neked is meg kell mondanom a magamét, megteszem. Lou egy nagy fogason húzogatta ide, oda a ruhákat majd a végén egy piros nadrágot egy lenge batman-es ujjatlant adott farmerdzsekivel és egy fekete magassarkúval.

- Tudom, hogy nem szeretnéd ezt a cipőt, de jól fogsz benne kinézni, hidd el. A doboláshoz meg leveszed. Oda rakod magad mellé és senki nem fogja észrevenni. – kacsintott. – Na, most gyere, megcsinálom a hajad. -  Lou megszárította a hajam és oldalra fésülte egy nagyon kevés sminket még tett rám.

- Kész vagy Ginger. Nagyon szép vagy. – simította meg kedvesen a vállam.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá.

Nem tartott sokáig ez a pillanat mivel a srácok berontottak és közölték, hogy kb egy órája vagyok itt Lou-val és kezdenénk, mert az 1D mindjárt befejezi. Kimentem és jött a nagy kapkodás és rohanás a füleseket ránk kötötték majd mikor kiléptünk volna a színpadra eszembe jutott, hogy nincs nálam a dobverőm. Visszarohantam az öltözőbe és újra ki a színpadhoz.

- Srácok, most következik az utolsó banda. Köszöntsétek a Pink Eyes-t. – konferált fel minket Harry.  Mikor kiléptünk a színpadra kicsit megfagyott a hangulat. A srácok persze ott hagytak minket, hogy kezdjünk azt a helyzettel, amit akarunk. Rutinosnak még nem mondhatnám Joelt, de a kezébe vette az irányítást és úgy nézett ki egész jól csinálja. A végén hatalmas nagy ovációt kaptunk és visítást.  Meghajoltunk, mikor a többi fiú is kijött és a másik két csapat.

- Na, srácok had halljuk kit akartok hallgatni a koncerteken? – kérdezte Niall. A tömeg egy emberként kezdte a Pink Eyes-t kiáltani.

Lementünk a színpadról a lihegőbe mikor Luke mellém vágódott a kanapén.

- Úgy nézem, nem szabadulsz meg tőlem.