9. fejezet

Kedves olvasóink, nagyon köszönjük, hogy nem hagytatok minket cserbe és még mindig folyamatosan olvassátok az oldalt. Nem tudunk elég hálásak lenni a kommentelőknek és az oldallátogatóknak. Sajnáljuk, hogy ennyire nincs időnk részt hozni, de a suli és a tanulás elég sok időt elvesz tőlünk. Remélem tetszik nektek részt. Mindenkinek nagyon jó olvasást és kitartást a sulihoz. 

Puszi Gigi és Salve. 

* A sikátorba terjengett a csatorna szag és a patkányokat is lehetett hallani. Büdös volt, hideg és vizes is volt mindent. Egyszóval undorító volt az egész hely. A támadóm nekilökött egy raktár épület oldalának, ami nagyon hideg volt. A lapockám sajgott és a fejem is bevertem. Nem láttam a srác arcát csak azt az embert ismertem fel benne, aki követett engem.

- Olyan mókába lesz részed te kis ribanc, amit sose felejtesz majd el. – dörmögte a fülembe. Elakartam lökni magamtól, de nem engedett.

Arra ébredtem, hogy a saját verejtékembe úszok és, hogy tizenkét szempár figyel engem.

- Mi van? – nyögtem fel álmosan.

- Este hat van. – hallottam meg George hangját.

- Hirtelen felültem, de ennek következtében rohantam is ki a mosdóba, mert iszonyatos hányingerem támadt. Miután mondhatni végeztem a mosdóba visszamentem a fiúkhoz egész pontosan: Nick, Joel, George, Liam, Harry és Luke volt még rajtam kívül a szobába. Mikor belépetem a srácok csak döbbenten pislogtam rám. Ekkor jöttem rá hogy egy trikó és egy bugyi van csak rajtam.

- Francba. – rohantam vissza fürdőbe egy köntösért.

- Jó, a hátsód cica. – dörmögte Harry.

- Macskának néztek, vagy mi van? Kiszőrösödtem, bajszom nőtt vagy esetleg farkam? – kérdeztem mérgesen.

- Remélem az utóbbi azért nem. – vigyorgott Luke. Szem forgatva dőltem vissza az ágyamba.

- Na, most meséljetek mi a franc történt este, mert nem sok mindenre emlékszem. – itt mindenki felállt és kiment a szobámból csak Liam nem. Kérdőn néztem a srácra.

- Csak fogalmuk sincs nekik se, mert hulla részegek voltak. Te táncoltál Harryvel, Louissal, két ismeretlen sráccal, Luke-val és Ashtonnal. Ja, meg Harryvel. És Harryvel a visszautat végig smároltátok.

-  MIIIIIII?Atya ég. – néztem rá hitetlenkedve.

- Bizony. Te és Harry ugye nem? – kérdezte óvatosan Liam.

- Nem, dehogy is. – vágtam rá azonnal.

- Csak mert tegnap elég sokat táncoltál vele és a smár parti a kocsiba…… azt hittük, hogy itt lesz valami. Na, mind egy. A lényeg, hogy táncoltál, smároltál aztán a sok pia egyszer csak kiütött. Én és Micheal segítettünk a srácoknak, mert kiütötték magukat. Téged meg felhoztak a szobába.

- Ki?

- Titok.

- Liam, ne szívass. Miért olyan nagy cucc elárulni, hogy ki volt? – kérdeztem értetlenkedve.

- Játszatok. – röhögött fel úgy mintha ez lenne az évszázad poénja.

- Várj! Akkor tegnap ő volt, aki levetkőztetett és ágyba rakott? – kérdeztem ijedten.

- Nagyon úgy néz ki. – vigyorgott perverzen.

- Kösz, na, öltöznék! – tessékeltem ki a szobából.

- Kicsit azért lehetnél kedvesebb! – nézett vissza az ajtóból.

Szem forgatva kezdtem meg a készülődésemet. Mivel ma csak a zeneszerzőkkel vagy mikkel lesz megbeszélés ezért nem nagyon öltöztem ki. Fekete csőgatya, szürke pulcsi mellé egy színben passzoló sapka és egy fehér tornacipő.

Miután késznek nyilvánítottam magam elindultam megkeresni a srácokat. A szobába találtam mindenkit.

- Na, megyünk? – néztem a bandatársaimra.

- Még van egy félóránk. – nézett fel a telefonja mögül George.

- Jó, a sapid. – nézett rám Louis.

- Köszi. – mosolyogtam rá.

Még fél óráig vártunk és utána elindultunk a stúdió felé. Taylor vitt minket oda. Egy nagy tárgyaló terembe ült vagy tíz ember plusz Paul és mi.

- Srácok, mint már említettem ők fogják írni nektek a dalokat. Egy, két zenei alap már kész csak rá kellene bólintanotok. – nézett ránk Paul.

- Oké. – válaszolta Joel és leültünk a társasággal szemben.

Elkezdték mutogatni a számokat. Véleményem szerint katasztrófa volt az összes. Láttam, hogy a srácoknak se jön, de Paul mérgesen nézett ránk azt sugallva, hogy ne merészeljük rosszat mondani. Az alapok végeztével jött a kínos csend. Mi nem tudtuk, hogy mit mondjuk a többiek meg kérdőn néztek ránk.

- Egész jó…- kezdte el Joel.

- Jó? Normális vagy ember? Ezek tök gázok. – néztem rájuk hitetlenkedve.

- Ginger. – szólt rám Paul.

- Jó, bocsánat. – sütöttem le a szemem. – De akkor is! Ezek a nyálas semmi egyéniséget nem tükröző kategóriába lehet besorolni. Nem azt akarom, hogy úgy emlegessenek minket, hogy a gagyi 1D utánzat, hanem úgy, hogy igen a Pink Eyes akiknek van valami egyéniségük. Nem akarok tucat lenni. – fakadtam ki.

- Ginger, azt hiszem tegnap elmagyaráztam neked mindent ezzel kapcsolatban. – sziszegte mérgesen Paul.

- Ginger, megoldjuk. Nyugi! – tette a vállamra a kezét Nick.

- Paul meglesznek az anyagok. Menj, addig igazgasd az 1D-t, vagy nem tudom. – próbálta lerázni Joel.

- Kaptok 3 órát, hogy készen legyetek. – nézett összehúzott szemmel Paul aztán kiment.

- Na, srácok Ginger, már vázolta nem túl finoman, hogy mi is a helyzet, de ez egyszóval: Szar.  Bocsi, de ez az igazság. Gondolom, mindnyájan azon a véleményen vagyunk, hogy a számokat átdolgozzuk. Ha nem az se baj, mert mi nem bólintunk rá ti meg szívtok. – szúrt egyet a végére George.

Kicsit nehézkesen indult a munka, mert a szerzők nem nagyon akartak engedni az ötleteikből, de a végére egész jó kis számokat hoztunk össze. Sikerült egy óra anyagot átdolgozni úgy, hogy már csak a stúdiózással kelljen szenvedni. A végén bejött Paul és nem szólt semmit a számokra, de nekünk tetszettek a szerzőket meg leszartuk, hogy mit gondolnak.

- Nehéz menet volt, de meg érte. Állati jók lettek a számok. – lelkendezett George.

- Vágjátok, hogy Paul nem szólt semmit és mi gyakorlatilag eladtuk magunkat a zenekiadónak és az van, amit ők mondanak. És ha nem tetszik neki, amit most csináltunk akkor az lesz, amit eredetileg adtak. - nézett ránk Joel.

- Én akkor kiszállok. Nem szórakozok. – vágtam be a durcát.  Közben megérkeztünk a hotelhez és az 1D pont akkor ment ki.

- Szia, cica. – húzogatta Harry a szemöldökét.  Szem forgatva díjaztam a beszólását.

- Jó kis este volt a tegnap nem akarjuk megismételni? – kacsintott Joel.

- Ginger, neked még jövök egy pár új dobverővel. – karolta át a vállam Nick.

Felmentem a szobába és leakartam feküdni, aludni, mert már igen csak este van, és holnap korán kezdjük a stúdiózást, de a srácok rontottak be a szobámba úgy értem az összes.

- Nehogy már lefeküdj, megyünk bulizni. – kiáltott Ashton.

- Nem köszi, a tegnapi elég volt. – legyintettem.

- Ne már, tegnap este, vagyis ma hajnalba alig akartál kimászni Harry szájából. – röhögött fel Zayn.

- Hogy te mekkora bunkó vagy! És akkor mi van, féltékeny vagy? Te Pakisztánból bevándorolt seggfej. – bevágtam magam után a fürdőszoba ajtót és a sírva rogytam a földre. Bosszantott, hogy nem emlékszem semmire és hogy úgy smároltam egy sráccal, aki még nem is tetszik. Egy hisztis liba vagyok!

Kimentem a fürdőből akkor már csak Nick hasalt az ágyon és a telefonját nyomkodta. Mikor meglátott felkelt az ágyról.

- Egy igazi barom vagy! – csak ennyit mondott és kiment.

Igaza volt, megsértettem Zaynt de most nagyon, és ő nem akart rosszat csak és különben is……. Össze vagyok zavarodva. Hogy mi bajom van, azt én se tudom, de meg kell változnom és a ruhatárammal kezdem aztán külsőleg és a végén pedig lelkileg kéne rendbe raknom magam, de az lesz a hosszabb idő. Holnap, lehet, elmegyek és bevásárolok, ilyen csajos dolgokból aztán meglátom, hogy mi sül ki belőle. A francokat bocsánatot kell kérjek Zayntől ez az első.

Gyorsan felálltam az ágyról és elindultam a srácok lakosztálya felé. Bekopogtam és Harry nyitott ajtót.

- Szia, cica. Csak nem hozzám jöttél? – húzogatta a szemöldökét. Én elismerően végignéztem rajta mivel csak egy törülköző volt a derekán.

- Tetszik amit látsz? – kérdezte kacéran.

- Hát, lehetne jobb is. – vigyorogtam telibe.

- Bejössz, vagy csak itt fogsz bámulni?

- Van nálad szebb látvány is. – bent a fiúk sírtak a nevetéstől.

- Harry nem sok ilyen bókot hallott az elmúlt négy évben. – fetrengett a kanapán Niall.

- Csak az igazat mondtam. – vontam vállat.

- Mostanában mindenkinek a szemébe mondod, amire gondolsz. Leszarva, hogy a másiknak hogy esik. – ezzel Zayn be is vágta maga mögött az ajtót.

- Francba! – szitkozódtam. – Utána mehetek? – néztem a többiekre.

- Mehetsz, de nem garantálom, hogy beszélni is fog veled. – méregetett Louis.

 Összeszedtem minden bátorságom és benyitottam a szobába. A szobába sötét volt, Zayn egy nagy fülhallgatóval feküdt az ágyon ölébe a laptopjával. Csak annyi fény volt a szobába, amit a laptop adott. Zayn arcát megvilágította a monitor fénye ezzel jól lehetett látni az arcát. Nem vette észre, hogy bent vagyok a szobába annyira belemerült a képernyő bámulásába. Legszívesebben egy párnát vágtam volna hozzá, hogy figyeljen, de ez nem segítene dolgokon, sőt. Az ágyon volt egy üres rész pont a csípőjénél. Vettem egy mély levegőt és leültem. Zayn egy pillanatig rám nézett majd ismét a monitort bámulta. Tudtam, hogy nem fogunk előrébb jutni a „beszélgetésbe”, ha nem harcolom ki, hogy rám figyeljen. Bökdössem meg mint valami gyerek? Vagy csapjam le a laptop tetejét? De az meg nem túl hatásos ebbe a helyzetbe. Mivel valami hatásosra gondoltam ezért előre hajoltam és egy puszit nyomtam az arcára. Zayn azonnal megdermedt és rám szegezte a tekintetét. Kb 1 percig lehetett ledöbbenve, de utána ismét a monitorra szegezte szemét, de láttam azt a pimasz mosolyát felvinni.

- Nincs több puszi meg semmi ezt tartalékold el egy időre és sajnálom amit mondtam. – néztem rá bocsánat kérően. Mivel nem reagált semmit ezért megfordultam és készültem felállni, de Zayn visszahúzott.

- Nehogy azt hidd ezzel minden elvan intézve.

- Nem hiszem, de legalább már tiszta a lelkiismeretem.

- Lehet, gyakrabban húzlak fel, ha ilyen puszikat kapok. – mosolygott féloldalasan. Nem nagyon értettem, hogy ezt miért mondta, de tetszett.

- Inkább ne idegesíts fel, csak szólj, hogy szeretnél egy puszit. – mosolyogva figyeltem reakcióját. Felállt és eltette a gépet és a fülest.

- Akkor szeretnék még egy puszit. – féloldalas mosollyal figyelt. Szem forgatva odaléptem hozzá, hogy megkapja amit akart, csakhogy nem úgy sült el a dolog ahogy terveztem. Zayn kicsit elfordította az arcát és a puszi nem az arcára ment, hanem a szájára. Hirtelen megdermedtem, hogy mit is csinálunk mi egész pontosan, de nem tudtam ezen sokáig agyalni, mert Zayn egyből akcióba lendült. Az első csókom nem úgy sült el ahogy gondoltam. Egy vasaló deszkából is több reakciót váltott volna ki ez a csók mint belőlem.

- Ezek szerint még se csókolok olyan jól, hogy viszonozd. – nézett a szemembe Zayn.

- Én…..- vörösödtem fülig. – Nekem ez volt az első csókom. – nem is néztem a szemébe csak a földet nézegettem.

- Akkor próbáljuk meg még egyszer. Most óvatosan nyisd szét ajkaid és ne gondolkodj annyit. – Zayn óvatosan közelebb hajolt és ajkaink ismét találkoztak. Úgy tettem ahogy mondott és a csók egyre hevesebb lett és én egyre furább dolgokat kezdtem érezni. Kiszakítottam magam a karjaiból és leléptem.