Mindenkinek jó olvasást puszi Gigi és Salve. :)
Reggel nagyon korán ébredtem meglepetésemre egész
kipihentem. Iszonyat bűntudatom van estével kapcsolatba. Megbántottam Lukeot és
a srácokat is. Ma elhagyjuk a tábort és egy szállodába költözünk és este az O2
arénába lépünk fel. Ki kecmeregtem az ágyból és a fürdőbe indultam. Letusoltam
majd felöltöztem. Fekete csőfarmert egy angol zászló mintás ujjatlant és egy
fekete pulcsit választottam egy fekete cipővel és pár kiegészítővel.
Elkezdtem pakolni a bőröndöt, míg vártam, hogy a
fiúk elkészüljenek. Nem nagyon akarok a tegnap estére gondolni, mert iszonyat
cikinek érzem. Miért nem tudok olyan lenni, mint a többi ember? Más lány ölni
tudna, hogy a helyembe legyen.
- Kop, kop. – jött be Nick.
- Helló, idegen. – mosolyogtam rá.
- Minden rendben van veled? – kérdezte kicsit
gondterhelten.
- Igen. Miért?
- Csak szeretnék veled beszélni.
- Nem szeretnék a tegnapról beszélni. – fordítottam
hátat és pakoltam tovább a bőröndöm.
- Igen arról szeretnék beszélni. – éreztem, hogy nem
menekülök ez elől a beszélgetés elől ezért leültem vele szembe az ágyra.
- Hallgatlak. – sóhajtottam lemondóan.
- Tudom, most furcsa leszek, de szeretnék tőled
kérdezni valamit. Tegnap kimentem cigizni és közbe gondolkodtam.
- Te tudsz olyat is?
- Ginger, épp valami komolyat akarok kérdezni.
Szóval a nagy töprengésembe arra jutottam, hogy van valami különösebb oka, hogy
ennyire távolság tartó vagy az emberekkel?
- Mit érdekel téged? Eddig sem érdekelt, hogy mi van
velem csak arra voltam jó, hogy lekoptassam a csajokat, akik már nem kellettek
és elviseljem, ha le bu*iznak. Miért lettem hirtelen olyan fontos? – kicsit
felkaptam a vizet, hogy itt személyeskedik máskor meg csak egy cigire vagyok
jó. Próbáltam mondogatni, hogy nyitottan, de valahogy nem nagyon ment.
- Tudom, tudom és teljesen jogos, amit mondasz,
olyan vagy nekem, mint a húgom és itt a táborba ez még jobban felerősödött.
Rájöttem, hogy semmit nem tudok rólad, de mégis hozzám ragaszkodsz a legjobban
miért?
- Nem akarom elmondani, mert ha innen kimegyünk nem
fog megváltozni semmi, mert megint felveszed a macsó éned és csak akkor fogsz
rám hederíteni, ha kell valami.
- Nem, meg ígérem, hogy nem, de tudni szeretnék egy
két dolgot, hogy megértselek, és ha kell, megvédjelek.
- Nick, nem kell a hülye szöveg. Az égvilágon nem
fog történni semmi.
- De megváltoznak.
- Még is hogy? Már nem tudsz semmin sem változtatni.
Van oka, hogy mit miért csinálok ennyi.
- Tubicáim reggeli. – billegett be Joel. – Minden
rendben? – torpant meg egy pillanatra.
- Aha, minden oké. Mehetünk. – varázsoltam egy
vigyort az arcomra. Joel kiment én meg követtem volna, de Nick megragadta a
kezem és visszarántott majd szorosan megölelt.
- Ugye tudod, hogy még nem fejeztük be ezt a
beszélgetést.
- Gondolom, de most menjünk enni. És kérlek, ne
sajnálj attól nem lesz jobb csak segíts, hogy megbarátkozzak az emberek
közeledésével.
- Oké. Először is tudod, hogy valaki beléd esett?
- Hogy mit csinált? – torpantam meg az ebédlőbe
vezető úton.
- Ne már, hogy nem vetted észre. – röhögött fel. –
Joel mondj egy embert, aki teljesen oda van Gingerért.
- Luke. Elég látványosan. – nézett hátra Joel és
röhögött.
- Hogy mi van? – hitetlenkedtem.
- Ne már, hogy nem vetted észre. – nevetett még
jobban Nick.
- Bocs, de nem esett le. – néztem rá szúrósan.
- És most hogy tudod. Mi a terved? – húzogatta a
szemöldökét Joel.
- Semmi? – kérdeztem bunkón.
- Ne már Ginger, Luke nem olyan rossz pasi. – lökött
vállba Nick.
- Nem, nem, nem és nem. Biztos, hogy nem kezdek
vele. – forgattam meg a szemeim. Bent az ebédlőbe mindenki elcsöndesedett mikor
megérkeztünk.
- Mi van virágszál sikerült kisírnod magad? – nézett
fel a kávéjából Zayn. Ez a szokásosnál is rosszabbul érintett. Láttam, hogy
Nick a védelmemre akar kelni, de leintettem.
- Nem ér ennyit ez a seggfej. – legyintettem.
- Ha már így szóba került a tegnap te és Nick
jártok? – kérdezte Luke. A hangjából ítélve félt megkérdezni, de erőt vett
magán, hogy úgy tűnjön, ő itt a király csávó.
- Féltékeny vagy édes? – kérdeztem bunkón. Tudom ez
az ő helyzetébe nagyon szemét kérdés volt, de utálom, ha engem és Nicket egy
párként emlegetnek. A többiek egy hangos „úúúúú”- zással díjazták.
- Csak szeretnéd! – nézett rám lenézően.
- Ez gyenge próbálkozás volt haver. Mint látod, nem
bukok a szőke málészájú tizenévesekre. Van körülöttem elég. – mutattam a hátam
mögött ácsorgó Nickre, Joelre és Georgera. Az utóbbi nem szőke, de mind egy.
- Luke, hagyd! Nem érdemel meg téged. – nézett rám
lesajnálóan Ashton. Ez egy kicsit fájt pont tőle, de már nem érdekel
megszoktam, hogy nem néznek többnek egy kutyánál.
Az asztalról
felkaptam a kávém és kimentem a cigizős helyre. A földre ültem felhúzott
térdekkel és a kávémat magam mellé tettem. A felhőket kémleltem, hogy
eltereljem a gondolataimat. Nicknek miért lettem ilyen fontos? Most miért
kezdte el érdekelni, hogy miért vagyok ilyen zárkózott?
- Kaphatok tüzet?
- Már csak te hiányoztál. – álltam fel unottan és
elővettem a farzsebemből az öngyújtóm majd odadobtam neki.
- Kösz. – én is rágyújtottam. Csendbe álltunk egymás
mellett nem tudom, hogy ez a kínos csend volt vagy ez a semmilyen csend.
- Elég durva voltál ma Lukkal.
- Zayn, mióta érdekel ez téged? Megvan, vagy mi van,
hogy most „kedves” vagy? – mutattam idéző jeleket. – Következő percbe meg ismét
egy hisztis tyúk leszek. De tudod, mit nem érdekel! Mert szart se tudsz rólam
és nem érdekelnek az ilyen seggfejek mint te. – néztem rá lesajnálóan.
- Azt hiszem, kettőnk közül neked van meg, nem
nekem. – röhögött a képembe. Mérgembe ott hagytam. Egy barom nincs jobb szó rá.
Visszamentem a házba és összepakoltam a maradék
cuccom aztán vártam a fiúkat. Mikor ők is megjöttem segítettem nekik pakolni.
- Ginger míg a bőröndbe dobom a ruháim
folytathatnánk? – kérdezte Nick. Ő külön szobába volt a többiektől.
- Felőlem. – dőltem hátra az ágyon.
- Nem akarok turkálni a magánéletedbe, de az a
szemét volt neked az első? – felröhögtem kínomba ezen a kérdésen.
- Komolyan olyan, vagy mint az amerikai filmekbe az
apukák mikor a kislányukat akarják felvilágosítani. – röhögtem tovább.
- Ginger, én csak segíteni akarok.
- Jó elhiszem. – fejeztem be a röhögést. – De erről
nekem nehéz beszélnem! Nem is szeretek és te vagy az egyetlen, aki tudja, és
nem akarlak a részletekbe se beavatni.
- Nem is kell. Azt majd idővel, de szeretném, ha
elkezdenél nyitni a hímnemű egyedek felé.
- De nem tudok, Blankával már beszéltem erről, de
valahogy nem megy, mindig visszajönnek az este emlékei.
- Tudsz olyan szitut mondani, amikor hagytad, hogy
egy fiú a közeledbe legyen?
- Nem. – hazudtam rögtön.
- Oké, akkor ez kemény dió lesz. – Nick elszántan
próbált segíteni, de nem tudom, ezzel kapcsolatba nincsenek jó érzéseim.
- Ginger, mondanám, hogy én segítek, de rám nem úgy
nézel, mint a többi fiúra. Ezt most nem úgy mondom. De érted? – próbálta
megmagyarázni, amit értek. Vicces volt.
- Értem, értem. – röhögtem el megint magam.
- Na, ma valószínűleg este lesz egy buli. Nem tudom,
hogy kinek mondasz igent, de valakivel az este folyamán táncolnod kell. És én
nem számítok bele ab az egybe. – húzta ördögi mosolyra a száját.
- Hát, rendben. – mondtam lemondóan. – És, ha
megteszem, kapok valamit? - csillant fel hirtelen a szemem.
- Egy új dobverőt. – forgatta meg a szemét.
- Kész vagytok? – nézett be George.
- Ahhaaammm. – pattantam fel vidáman.
- Hát ennek meg mi baja? – kérdezte George.
- Lehet, kap tőlem új dobverőket. – röhögött fel
Nick
Miután a srácok jól kiröhögték magukat beültünk Joel
autójába és Londonba a Millennium hotelbe mentünk. Ez az a tipikus hotel, hogy
ha az étkezőbe akarsz lemenni, akkor kisestélyit, kell, húzz. Viszont nagyon
szép és fényűző volt minden.
- Azt hiszem, én a szobapincérrel jóba leszek. –
álltam az aulába bámulva az aranyozott szegélyeket és a selyem kanapékat.
- De lökött vagy Ginger. – röhögött ki Joel.
A nagy aula mustra után elindultunk a szobáinkba. A
vezetőség nem viccelt az egész 5. emeletet kibérelte nekünk. Mindenki kapott
különszobát bár a srácok addig ügyködtek, hogy sikerült egy három ágyast
kikönyörögni. A szobám nagyon szép volt. Az ajtón belépve rögtön a nappaliba
léptem és onnan egy ajtó vezetett a hálóba és a fürdőbe. A szobába a barna
dominált és ezt a hangsúlyt a fürdő is megkapta. Szép és elegáns hangulata van
a szobának. Körbenéztem még vagy háromszor és utána ledobtam magam az ágyra és
csak bámultam ki a fejemből.
- Ginger! – jött be a három maki.
- Na, mi a helyzet? – könyököltem fel unottan.
- Ki kell választanunk két számot, hogy mit fogunk
játszani a srácok koncertjén. – ült az ágyra Joel.
- Zúzzunk egy jót. – rázta meg a fejét őrült módjára
George.
- Nem, az már volt. – ült mellém Nick. Nick leült
mellém én meg minden gátlásomat félre téve beledőltem az ölébe. Ez persze nem
kis meghökkenést keltett. Joel és George felváltva nézett rám és Nickre.
- Ez nem ide tartozik, de ti most jártok? – kérdezte
kissé zavartan Joel.
- NEM. – vágtuk rá egyszerre Nickkel.
- Oké. – vakargatta Joel a fejét még mindig
zavartan.
- Szóval, gondolkodjunk logikusan emberek. Nem
játszhatunk zúzós Rock-ot se valami Jazzes dolgot. 1D és 5SOS dalok a kicsit
nyálas, kicsit poppos, kicsit romantikus elven alapszanak. Na, most, a közönség
is ilyen beállítottságú lesz, nem játszhatunk egy teljesen más stílust mert
nagyon kirínánk.
- Vagy épp ez lenne a jó. – szólt közbe Joel.
- Igen ezt még én se tudom, melyik lenne a jó. –
gondolkodtam el.
- Legyen The Wanted dalok. – ajánlotta fel George.
- Ha élve akarsz le jönni arról a színpadról nem
javaslom. – nézett rá Joel.
- Lehetne The Vamps. Fiuk ők is ezt az irányvonalat
képviselik, de a Can We Dance szövege elég ütős lett. Szerintem. – emeltem fel
védekezően a kezem.
- Hallgassuk meg. – dobta nekem a telefonját Joel.
Kikerestem a számot és elindítottam.
- Ginger elég jó itt a dob. – nézet rám vigyorogva
George.
- Tudom. – vigyorogtam vissza.
- Következő szám? – kérdezte Nick.
- Nem tudom, lehetne Wild Heart a The Vamps-től, de
nem tudom, hogy az mennyire lenne okés. – ajánlottam fel.
- Na, muti. – repült megint felém a telefon.
- ÖÖÖÖÖÖÖÖ – a szám végeztével csak ennyi telt a
srácoktól.
- Tudtok jobbat?
- Nem! – hangzott az egyhangú válasz.
- Akkor menjünk gyakorolni. – ültem fel.
- Ja, igen, majdnem elfelejtettem, hogy most megyünk
az arénához és ott is maradunk a koncert végéig szóval úgy készülj. – mondta
Nick.
- Nagyszerű. – forgattam meg a szemem. Gyorsan
elmentem lezuhanyoztam és valami kényelmes ruhát kerestem. Egy fekete
macskanadrág egy super man-es pólót választottam kék tornacipővel és egy
sapkával. Fejemre tettem napszemüvegem és utána sétáltam is át a fiúkhoz.
- Hellókanyalóka. – nézett vigyorogva George.
- Ciao. – intettem hülyén. Be se mentem, mert az
összes fiú kinyomult a szobából.
- Lent vár minket egy kisbusz. – szólt Nick.
Lesétáltunk a kijárathoz és a még két versenybe lévő
csapattal beszálltunk a kisbuszba és meg se álltunk az O2 arénáig. Hallottam
már az arénáról, de még sose voltam ott, de annyit meg kell, hogy mondjak
állati nagy. A kisbusz a hátsóbejárathoz vitt minket ahol két őr várt a
kapunál. Az aréna mögött egy nagyobb rész el volt kerítve ahova buszok és kamionok
álltak. Kiszálltunk a buszból és Rögtön kaptunk egy kis eligazítást, hogy mi
hol lesz, és mikor kell megjelenni. Mind bevonultunk az arénába, ami állati
nagy volt.
Back Stage – be mentünk és bevezettek egy nagy
helységbe, ami tele volt kajával és nagy kanapékkal.
- Ginger van, egy szabad óránk úgy néz ki. – jött
elém Joel.
- Okés, akkor megyek öngyújtót venni. – pattantam
fel.
- Hogy mit? Minek? – kérdezték felváltva.
- Mert csak. – kacsintottam. – Na, cső. – és ott
hagytam őket. Ez az egy óra nem volt olyan, hű de sok ezért a közeli boltba
bementem és nézelődtem. A szemem egy téglalap formájú Jack Daniel’s – es
öngyújtón akadt meg.
Nekem ilyen kell! Nem sokat tököltem és megvettem.
Mire visszaértem már a srácok teljes felszerelésbe álltak, mert mindjárt
próbálunk. Én nem görcsöltem túl a dolgokat felvettem a dobverőket és indultam
a színpad felé közben mindenkinek mutogattam az új szerzeményem. Nagy sikere
volt az új öngyújtómnak. Hatalmas volt a színpad, amire kimentünk. A srácok a színpad minden szegletébe
fetrengtek. Míg a dobszereléshez értem addig át kellet lépnem Liamot, Louist és
Ashtont. Nekünk volt a legnehezebb mivel a srácoknak teljesen új volt a The
Vamps-es számok. Három vagy négy órát biztos, hogy tölthettünk a színpadon mire
rendesen kigyakoroltuk a számokat. Izzadtan és fáradtan mentünk vissza a
„lihegőbe”.
- Helló, én Lou vagyok, és gyertek velem, megcsináljuk
a frizurátokat és kaptok valami csinos ruhát. – lépett hozzánk egy magas,
mosolygós, szőkés lilás hajú csajszi.
A srácokat Lou elvitte engem egy másik csajszi
kísért egy másik szobába. Ott megfürödtem és megmostam a hajam majd a csaj kipakolt
elém egy halom ruhát. Televolt szoknyával, magassarkúval és kis toppal az ágy.
- Én ebből nem veszek fel semmit. – néztem
határozottan a csajra.
- Pedig de! – mondta ellent mondás nem tűrő hangon.
- Szerinted fogok tudni dobolni ekkora magassarkúba?
– mutattam egy 20 cms platformos holdjáróra. – És a szoknya? – kérdeztem
felhúzott szemöldökkel.
- Mindent meg lehet oldani! – mondta flegmán.
- Akkor barátom, te mész ki dobolni, mert én ezeket
fel nem veszem. – mutattam az ágyra. Még vitatkoztunk egy kis ideig, de nem
sokáig bírta ezért ott hagyott. Törölközővel magamon ültem le a kanapéra és
nyomkodtam a telefonom mikor Lou és az összes fiú egész pontosan az 1D, 5SOS és
a bandatársaim berontottak a szobába. Megijedtem és a törölközőhöz kaptam a
kezem és egész picire zsugorodtam össze a kanapén.
- Kifelé! – ordított a srácokra Lou.
- Na, had halljam mi a probléma? Mariát teljesen
kiakasztottad. – nevetett.
- Nem veszek fel magassarkút, szoknyát és kis topot,
ennyi. – néztem rá úgy, hogy ha neked is meg kell mondanom a magamét,
megteszem. Lou egy nagy fogason húzogatta ide, oda a ruhákat majd a végén egy
piros nadrágot egy lenge batman-es ujjatlant adott farmerdzsekivel és egy fekete
magassarkúval.
- Tudom, hogy nem szeretnéd ezt a cipőt, de jól
fogsz benne kinézni, hidd el. A doboláshoz meg leveszed. Oda rakod magad mellé
és senki nem fogja észrevenni. – kacsintott. – Na, most gyere, megcsinálom a
hajad. - Lou megszárította a hajam és
oldalra fésülte egy nagyon kevés sminket még tett rám.
- Kész vagy Ginger. Nagyon szép vagy. – simította
meg kedvesen a vállam.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá.
Nem tartott sokáig ez a pillanat mivel a srácok
berontottak és közölték, hogy kb egy órája vagyok itt Lou-val és kezdenénk,
mert az 1D mindjárt befejezi. Kimentem és jött a nagy kapkodás és rohanás a
füleseket ránk kötötték majd mikor kiléptünk volna a színpadra eszembe jutott,
hogy nincs nálam a dobverőm. Visszarohantam az öltözőbe és újra ki a
színpadhoz.
- Srácok, most következik az utolsó banda.
Köszöntsétek a Pink Eyes-t. – konferált fel minket Harry. Mikor kiléptünk a színpadra kicsit megfagyott
a hangulat. A srácok persze ott hagytak minket, hogy kezdjünk azt a helyzettel,
amit akarunk. Rutinosnak még nem mondhatnám Joelt, de a kezébe vette az
irányítást és úgy nézett ki egész jól csinálja. A végén hatalmas nagy ovációt
kaptunk és visítást. Meghajoltunk, mikor
a többi fiú is kijött és a másik két csapat.
- Na, srácok had halljuk kit akartok hallgatni a
koncerteken? – kérdezte Niall. A tömeg egy emberként kezdte a Pink Eyes-t
kiáltani.
Lementünk a színpadról a lihegőbe mikor Luke mellém
vágódott a kanapén.
- Úgy nézem, nem szabadulsz meg tőlem.
