Puszi Gigi és Salve
- Úgy nézem nem szabadulsz tőlem. – mondta
vigyorogva Luke.
- Ginger nagyon király a pólód. – kacsintott rám
Liam.
- Srácok, aki még nem ismerne, Paul vagyok. – jött
be a „lihegőbe” egy nagy kétajtós szekrény. – Én fogom innentől kezdve
ismertetni a programot. Pink Eyes titeket meg szavaztak a directionerek. Visszamegyünk
a szállóba összeszeditek a cuccaitokat és repülünk New York-ba.
Az elkövetkező pár óra a rohanásról szólt.
Visszamentünk a szállodába összepakoltunk és indultunk a reptérre. Mindenki
hulla fáradt volt a koncert és az egész napi izgulás miatt így alig vártuk,
hogy ágyba kerüljünk. De az ágy helyett repülőre ültünk.
- Ma kivételesen mind a 3 csapat magán géppel megy.
– vezetett minket Paul végig a repülők közt.
- Ezt hogy érti? – fordultam George felé.
- Szerinted? Mi magán géppel utazunk mindig és
mostantól az 5SOS ti meg mentek a menetrend szerinti járatokkal. Ennyi. -
bunkóskodott Zayn.
- Egyszer tuti megölöm. – mondtam fáradtan. Mindenki
fáradtan vonszolta fel magát a magángépre. 15 bőrbevonatú széket számoltam meg.
Elég nagy és kényelmesnek tűntek a székek. A székek össze vissza voltak
elrendezve volt egy illetve két férőhelyes sor. Mivel még én sosem repültem
olyan helyet választottam ahol két szék volt az ablak melletti székre ültem
bízva abba, hogy Nick leül mellém.
- Ez az én helyem. –
vágódott mellém Liam.
- Bocs. – már készültem
volna felállni mikor a pilóta szolt, hogy felszállunk. – A francba, úgy nézem
maradok. – vágtam egy bocsánatkérő fejet. A gép elindult alattunk kényelmesen
elhelyezkedtem a székbe és megpróbáltam ellazulni. Két kanyar után a beindultak
a turbinák és a gép észveszejtő gyorsasággal elindult. Hirtelen megmarkoltam a
szék karfáját és elkezdtem szorítani a szemem összeszorítottam és vártam. A gép
elkezdett emelkedni és én az ülésbe préselődtem, a fülem elkezdett pattogni a
hirtelen jött nyomásváltozástól.
- Oké, eddig bírtam,
Ginger, ha nem engeded el a kezem, akkor eltöröd. – gyorsan Liam felé kaptam a
fejem és elengedtem a kezét, amire azt hittem, hogy a szék karfája.
- Ne haragudj. – néztem
rá bocsánatkérően.
- Semmi baj. Most
repülsz először?
- Igen. – nevetett fel
a válaszomon. Én egy gyilkos pillantást vetettem rá.
- Oké, oké. –emelte
védekezően maga elé a kezét. Utána a zsebébe turkált és egy csomag rágót vett
elő. Én bekaptam egyet és elkezdtem rágni. Határozottan jobb lett a szúró
érzés.
- Köszi, most már jobb.
– mosolyogtam rá. Megvártam míg elértük a repülési magasságot és miután
mondták, hogy lehet mászkálni szörnyű hányinger jött rám ezért muszáj volt
kimennem a mosdóba. Miután kiadtam magamból az aznapi kajám visszaindultam a
helyemre. Kifelé menet Paul egy üveg vizet nyomott a kezembe.
- Ettől jobb lesz. –
küldött felém egy biztató mosolyt.
- Alámerültél drága? –
röhögött fel Zayn mikor elmentem mellette.
- Téged egyszer
felképellek. – fintorogtam rá.
- Minden rendben? –
kérdezte Liam.
- Hát, ha, ez okénak
mondható, akkor igen. – ültem le. – Mennyi idő, míg oda érünk?
- Kb még 5 óra, de
jobban teszed, ha alszol egy keveset, mert mire odaérünk ott reggel 8 lesz.
- Hogy mi? –
rikkantottam fel.
- Bizony, na, jó éjt
kislány. – Liam bedugta a fülhallgatóját és szerintem elaludt.
Az egész repülő út kész
katasztrófa volt. 5 órán keresztül szenvedtem. Nem tudtam aludnia a folyamatos
rosszullétek miatt még 2x voltam kint a mosdóba. Míg én a helyem és a WC közt
ingáztam a többiek békésen aludtak. Mikor kezdtem jól lenni és végre eltudtam
egy kicsit szenderedni a fiúk elkezdtek beszélgetni és hangosan röhögni. Utána
persze jött a leszállás. Egy rohadt nagy bal kanyarral kezdtük, amitől én az
ablaknak nyomódtam és nem kicsit ijedtem meg. Mivel tömve volt a leszállópálya
ezért nagyon lassan kezdtük meg a leereszkedést. A fülem majd szétdurrant és a
hányinger is visszatért.
- Soha többet nem ülök
repülőre. – fújtam mérgesen.
- Nyugi idővel
megszokod úgy, mint a repülőn alvást is. – dobott meg még egy rágóval Liam.
Miután sikeresen
landolt a gép minket küldött előre Paul. A repülőtér hemzsegett a rajongóktól
akár hova néztem mindenhol sikítozó lányokat láttam és azt ordibálták, hogy
vegyél feleségül. A látványtól konkrétan ledermedtem és 20 centis pupillákkal
néztem az ember tömeget.
- Ginger, gyere. –
karolt belém Nick és húzott a kijárat felé.
- Ez meg mi volt? –
kérdeztem még mindig a sokk hatása alatt.
- Ez lesz ezentúl
mindig. – nézett rám Joel. Utálom, ha hozzám érnek ilyenkor kb 200 kéz nyúl
feléd és mind meg akar érinteni.
- Tudom min
gondolkozol, de hidd el nem akarnak megtapperolni, mert őket az 1D érdekli nem
mi. – válaszolta meg a gondolatom Nick.
- Hova megyünk? –
kérdeztem mikor csak mi ültünk be a kisbuszba és indultunk el.
- Először, interjúra,
utána fotózásra és végül Paullal beszélitek meg a dolgokat. – vázolta a tervet
a sofőr. – Ja, egyébként Taylor vagyok és én fogok vigyázni rátok. – intett
hátra a sofőr.
Míg a kocsiba ültünk
azon voltam, hogy kicsit felpörgessem magam, mert hatalmas karikák voltak a
szemem alatt és majdnem elaludtam.
- Srácok. – nyitotta ki
a kisbusz ajtaját Taylor. A nagy stúdió felé vettük a irányt. Mikor
megérkeztünk egy egész styliszt csapat vett minket körbe.
- Csak egy zuhanyt és
tiszta ruhát szeretnék. – néztem a nagyon fiatal csajra, aki bekísért egy
öltöző szerűségbe.
- Hozhatok valami inni
míg megfürdesz? – kérdezte kedvesen.
- Kávé, Cola, Energia
ital. Ilyen sorrendbe légy szíves. – mosolyogtam rá. A csaj kiment én pedig
elmentem fürdeni és a bőröndömből kivettem egy tiszta ruhát. Egy Nirvana-s
pólót választottam egy short-al és balerina cipővel. Igyekeztem kicsit
csajosabban kinézni, így az első interjún.
- Szia, meg is hoztam őket. – nyitott be a lány a
frissítőimmel. Elkezdett sminkelni én pedig nyugisan hátra hajtottam a fejem
gondolván, hogy egy kicsit pihenek. Nem sok sikerrel jártam. Vagy 6 kiló
alapozó után feladta a csaj, hogy eltakarja a karikákat a szemem alatt. Miután végeztünk még ránk raktak egy
mikorportot és mehettünk a kamerák elé.
- Jó reggelt New York, a mai vendégem a Pink Eyes
akik sikeresen megnyerték, hogy 1D elő zenekara legyen. – mikor elindultunk
befelé elindították a hatalmas tapsvihart.
- Sziasztok, srácok. Meséljetek egy kicsit
magatokról. – kérte a műsorvezető.
- Sziasztok, Joel vagyok 19 éves és a családommal
London mellet egy kisvárosban élek. Én vagyok a banda énekese. – mutatkozott be
Joel. Majd a többiek is.
- Helló, Nick vagyok, 19 éves ugyan onnan jöttem,
mint Joel és én a gitáros vagyok. –majd George is követte.
- Sziasztok, én Ginger vagyok, és nem tudok újat
hozzá fűzni az előttem szolokhoz csak annyit, hogy én vagyok a dobos. –
pislogtam fáradtan.
- Egy nő a dobos? Ráadásul egyedüli csaj egy
fiúbandába. Meséljetek el mindent, kíváncsi vagyok. – nézett ránk nagy
szemekkel a riporter csaj.
A srácok belekezdtek a történet mesélésébe, de én
olyan álmos voltam, hogy azzal foglaltam el magam miként tudok nagyobbakat
pislogni, és ha csak pár másodpercig, de akkor is csukva tudom tartani a
szemem.
- Ginger, mesélj egy kicsit a pasikról.- kacsintott
rám a műsorvezető.
- Nincs mit meséljek, nincs barátom. – mosolyogtam
fáradtam.
- Akkor srácok szabad a pálya. – vigyorgott a kamerába.
Még beszéltünk ilyen semmit mondó dolgokról aztán
elköszönt és minket az utunkra engedtek. A nagy rohanás folytatódott. Taylor
egy stúdióba vitt minket ahol csináltak rólunk egy vagon képet. Velem
szenvedtek a legtöbbet nem akartam semmi kihívó ribis pózt felvenni ezért
szenvedett a fotós nem is beszélve arról, hogy milyen nyúzott voltam. A nagy
bénázás után elmentünk Paulhoz egy megbeszélésre. Taylor egy szállodába vitt
minket ahol reményeim szerint aludni fogunk és ott az egyik lakosztályba
beszéltünk Paullal.
- Arra gondolunk Paul, hogy képviselhetnénk egy
kicsit rockosabb stílust és Ginger is besegíthetne az énekbe. – vázolta nagy
lelkesedéssel Joel az ötletet.
- Lehetne kicsit több gitárszóló és csinálni egy
számot ahol mindenkinek vannak részei. – lelkesedett Nick.
- Van is már egy egész jó kis dallam a fejembe. –
kezdett dudorászni Joel. Már én is kezdtem felébredni és valami okosat hozzá
szólni.
- Jó srácok, elég! – szólt ránk Paul. Ezzel az
ötletelésnek annyi lett.
- Nem kell törnötök a fejeteket, ilyeneken. Kaptok
ti is egy csapatot és majd ők meg írják helyetettek. Nektek csak az a dolgotok,
hogy hitelesen előadjátok és megtanuljátok. Ennyi.
- Akkor semmi dolgunk nincs? – kérdezte szemöldök
ráncolva Joel.
- Nincs. – vigyorgott Paul mintha ez olyan
természetes lenne.
- És az 1D? Ők maguk írják a számukat meg az 5SOS. –
néztem rá még reménykedve.
- De kis naiv vagy aranyom. A válaszom NEM. Senki
nem ír semmit. Mindenki mögött van egy nagy csapat, aki összerakja a dolgot, de
így ennyi. Ezeknek a srácoknak nincs más dolguk, csak, hogy jól nézzenek ki és
tudjanak énekelni. Innentől kezdve nyert ügyünk van, mert a földön az összes
csaj bekajálja őket.
- És az a duma, hogy igen ezt a számot „ Liam és
Zayn írta közösen”?
- Biznisz? Kicsilány itt semmi nem történik hátsó
szándék nélkül. – közölte a nyers tényeket Paul. Egy világ dőlt bennem össze
mikor meghallottam az igazságot. Egyik fiúnak sincs semmi köze a zeneíráshoz,
max csak belepiszkáltak vagy rá bólintottak. Ez eléggé kiábrándító.
- Ne legyetek ennyire összetörve, ha már titeket
választottak a rajongók, akkor eladunk titeket is. – kacsintott Paul. – Ja,
igen egyébként holnap ülnétek le ezzel a csapattal beszélni és elkezdenétek a
kőkemény stúdiózást, mert nem indulhatunk tovább, míg egy órányi anyag nincs
meg. – állt fel Paul és kiment.
- Én ezt nem csinálom tovább. – adtam fel és már
álltam fel, hogy kimegyek a szobából.
- Ginger, ne szórakozz már. – állt fel Joel.
- Most csak viccelsz ugye? Konkrétan fent vagyok 48
órája annyi kávét és energia italt döntöttem magamba, mint még soha és most
közlik velünk, hogy nem lehetünk egyediek, olyanok amilyenek mi szeretnénk
lenni. Hanem valami mű, nyálas, cuki csapat leszünk, akiket majd a 12 évesek
zabálni fognak és semmi köze nem lesz az egyéniségünkhöz. Ezek után még
felmered vetni, hogy szórakozok? – akadtam ki teljesen.
- Kislány nyugi rendben? Ma elmegyünk és bulizunk
egy jót holnap meg megnézzük, hogy mit találtak ki nekünk. Rendben? – próbált
nyugtatgatni Nick.
- Azt hiszem, ehhez én kevés vagyok. – sírtam el
magam. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába a csalódottság, kimerültség és
összezavartság jellemezte a hangulatom. Nick leült mellém az ágyra és megölelt.
- Megyünk ma bulizni? – rontott be a szobába Harry.
Utána persze a többiek is.
- Szerintem igen. – mondta Joel.
- Istenem, már megint min akadt ki? – forgatta a
szemét Zayn. Hirtelen az összes érzelmet felváltotta a mérhetetlen harag.
- Na, idefigyelj te szánalmas címlap fiú. Hagyj
engem békén világos? Nem tudsz te az égvilágon semmit se a mosolygáson és nők
szédítésén kívül. Fogalmad sincs milyen kemény az élet. – másztam bele az
arcába. Ilyen közel akkor voltunk mikor a táborba azt hittem, hogy….. na mind
egy.
- Te nekem ne pofázz, hogy milyen kemény az élet,
mert semmit sem tudsz rólam. – fröcsögte mérgesen Zayn.
- Ezt úgy szintén mondhatom. – kiabáltam rá. A
többiek megdermedve álltak a szoba közepén és hallgatták a vitánkat. Már nem is
tudom milyen felindulásból, de hirtelen közöltem a srácokkal.
- Egy óra múlva itt találkozunk és megyünk bulizni.
– néztem rájuk.
- Na, mi lett sírós, pasi kéne estére? – röhögött
fel gonoszan Zayn.
- Álmodik a nyomor drága, de hidd el, ma mindenki a
számomat akarja majd. – néztem rá lenézően.
- Na, erre kíváncsi leszek. – hitetlenkedve nézett
rám Zayn.
A szobából kisétálva megkerestem Pault és
megkérdeztem melyik lesz az én szobám. Miután besétáltam a bőröndjeim már ott
vártak engem. Az összes olyan ruhát elővettem, amit Blankával vettünk, de így
kicsit higgadtan kezdett mégse olyan jónak tűnni ez a fogadás szagú dolog.
Inkább elmentem fürdeni, de először rendeltem egy energia italt, hogy bírjam az
estét. Mikor kész lettem törölközővel a fejemen és köntösbe ültem az ágyamon
mikor bejött Nick.
- Helló. Komolyan gondoltad ezt Zaynnel? Nem ilyen
vagy Ginger. – ült mellém Nick.
- Tudom, de végre be akarom bizonyítani, hogy tudok
egy kicsit csajosabb leni, ha akarok. – húztam el a szám
- A mi fogadásunk még áll, de úgy érzem ez nagyobb
falat lesz, mint hogy csak jól nézz ki. – kacsintott Nick.
- Még indulás előtt benéznél, hogy jó-e a ruhám? –
kérdeztem félénken.
- Persze. – mosolygott biztatóan Nick.
- Ja, Elegáns vagy ilyen laza cuccot kell felvegyek?
- Inkább elegáns. – lépett is ki Nick a szobából.
Az hogy sokat szerencsétlenkedtem a ruhámmal ez
enyhe kifejezés. Nem akartam koktél ruhát, mert az elve feszélyez, szóval az
kizárva. A magassarkú sajnos kötelező, így azt nem hagyhattam el, de mégis
valami nadrágszerűbe gondolkodok valami felsővel, de sehogy se akar összeállni
ez a szett. Már a nagy kínlódásomba nem tudtam mit csinálni inkább elkezdtem
előröl az egész válogatást. A végeredmény tetszett, de közel se mondható
elegánsnak. Egy fekete magassarkút választottam egy szintén fekete szűk
csőnadrággal egy nagyon lezser szürke pólóval, amiből kilátszott az egész
hasam. Egy nagyon kevés halvány rúzst kentem fel ajkaimra és kihúztam a
szemeim.
A hajamat oldalra fésültem és kicsit összeborzoltam.
A végeredmény nem is lett olyan rossz. A magassarkúba már most fáj a lábam, de
csak kibírom valahogy. Még gyorsan megittam az energia italom mikor Nick jött
be nevetve. De mikor meglátott hirtelen megtorpant.
- Ennyire szörnyen nézek ki? – kérdeztem egy
fintorral az arcomon.
- Nem, dehogy is. Nagyon dögös. – küldött egy
elismerő pillantást felém.
Kifelé menet még egyszer végig néztem magamon és azt
hajtogattam, hogy „menni fog”. Mindegyik fú végignézett rajtam, ami nagyon
zavart, de úgy érzem ez még közel se olyan rossz mint ami a klubban lesz. Luke
nagy mosollyal akarta átkarolni a derekam, de gyorsan arrébb léptem. Egy
fintorral jutalmazta kis mutatványom. A kisbuszba sikerült végignézem
mindenkin. Mindenki farmert és valamilyen pólót viselt kivéve Harryt, mert ő
egy inget vett fel. A klubban már javába ment a buli, mindenki táncolt és énekelt.
Mi egy elkülönített VIP szektorba mentünk. Hatalmas bőrkanapék voltak az ülni
vágyóknak. Én le is huppantam egybe és pihentettem a sajgó lábam így volt időm
körbe nézni, hogy kik vannak a VIP szektorba. Csupa apuci pici lány és pici
fia, akik nem tudják már mire költeni a pénzt. Persze amint megérkeztünk az
összes fiúnak legalább mind az öt ujjára akadt egy csaj. Én csak ültem és
nézelődtem. Nem voltam soha ez a nagy klubba járós, inkább a házibulikat
szeretem. Nagy mélázásomból egy izomagy zökkentett ki.
- Szia, cica. Táncolunk? – mért végig undorítóan a
pasas.
- Helló, várj, had gondolkozzak…… NEM. – nyomtam meg
az utolsó szót kicsit erélyesebben.
- Hülye liba. – állt fel mérgesen. Egy
szemforgatással díjaztam ezt a mondatot. A pult felé sétáltam a sétám közbe két
pasi állított meg, hogy táncolni szeretne vagy valami egészen mást. De persze
mindet visszautasítottam, nem akarok részeg idiótákkal enyelegni, hogy még le
is tapperolajnak.
- Helló, cica. Mit adhatok? – vigyorgott a pultos.
- Vodkanarancsot. – erőltettem egy mosolyt az
arcomra. Miközben a koktélom kortyolgattam a srácokat néztem, akik vagy
fotózkodtak a csajokkal vagy már smároltak velük. Szem forgatva indultam vissza
a helyemre.
- Ginger, táncolunk? – ugrott elém Harry.
- Sikerült kimásznod a szőke csaj szájából? –
kérdeztem flegmán, de akkor Nicket pillantottam, meg aki minket figyelt és az a
tipikus győztem fejet vágott. – Tudod mit? Táncolunk. – fogadtam el Harry
kezét.
Persze mikor
elindultunk a táncparkett felé az összes srác minket nézett. Nick fejéről
lehervadt a vigyor, Luke féltékeny volt azt hiszem már, ha én ilyet fel tudok
ismerni a többiek csak szimplán döbbentek. Harry derekamra tette a kezét és úgy
húzott közel magához. Először úgy voltam vele hagyom, megnézem, mennyit viselek
el. Csak, hogy Harry ezt megérezte, hogy szabad a pálya ezért, már kicsit
többet is akart a kelleténél. Már a fenekemre csúsztatta a kezét mikor
mellkason csaptam és ott hagytam. Idióta kanos az össze pasi. Fújtattam
mérgesen. A pulthoz mentem és még vagy három vodkanarancsot megittam és utána
Louissal mentem táncolni. Megmondom őszintén innentől filmszakadás.
* A telefonomat
előhúztam a zsebemből és megnyugtatóan vettem tudomást arról, hogy Joel hív.
- Ginger, baj van? –
kérdezte Joel.
- Csak félek, mert
valaki követett. – mondtam szinte suttogva a telefonba.
- Mondtuk, hogy ne
indulj el egyedül nem? – fújtatott mérgesen.
- Többet nem fordul
elő.
- Hol vagy?
- Most váltott zöldre a
lámpa mindjárt kiérek a főutcára ahol már laknak.
- Nyugi Ginger, senki
nem követ, csak még egy kicsit bírd ki és otthon leszel. – mondta
megnyugtatóan. Még egy kicsit csevegtünk, hogy megnyugodjak utána letettük a
telefont. Még két sarok és kiérek a raktár épületek közül. Ezt hajtogattam
magamba. Mikor lefordultam a következő sarkon hirtelen valaki elkapta a derekam
és berántott egy sikátorszerű sötét helyre.
