3. fejezet.

Sziasztok kedves olvasók :) Meg hoztuk a harmadik fejezetet. Tudom, hogy jövőhétre ígértem, de nem lesz időm felrakni Kedden a részt. Ha időm engedi talán Szombaton hozom a következő részt :) Nagyon köszönjük az ennyi oldallátogatót :)
Mindenkinek nagyon jó olvasást Puszi Gigi és Salve. 

* A torkom a szívembe dobogott. Próbáltam szaporázni a lépteim, de az adrenalin inkább volt bénító hatással rám, minthogy segített volna. Éreztem, hogy egyre lassabban megyek már szinte totyogok.

- Jó reggelt. – ugrott rám Blanka.

- A lábam…. nyafogtam. – addig forgolódtam míg Blans fenékre esett.

- Na, köszi. – húzta el a száját. – De mind egy is ki a király? KI a király? KI A KIRÁLY??? – ordított már a végén Blans

- Én. Hogy ezt korán reggel elviselem. – válaszként egy párnát kaptam az arcomba.

- Te maki elintéztem, hogy mehess a táborba.

- Hogy mi? – ültem fel azonnal az ágyon.

- Anyuddal beszéltem meg apuddal ők felhívták a szervezőket és minden oké. Lehet bőröndöt pakolni. – vigyorgott ezer wattosan barátnőm. 

- Atya ég. – sokkoltam le azonnal. Szerintem még vagy órákig ülhettem volna ott kitágult pupillákkal, de drága barátnőm gondoskodott róla, hogy ez ne történjen meg egy újabb párna segítségével.

- Jól van már! – mordultam rá mérgesen.

- Jó bocs. – vágott bűnbánó fejet úgy három másodpercig. Nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból elmentem tusolni és felhúztam magamra valami itthoni ruhát. A hajammal nem volt kedvem foglalkozni így csak egy sapkát húztam rá. Blanka annyira bepörgött, hogy még reggelit is csinált, míg elkészültem utána együttes erővel neki álltunk bőröndöt pakolni.

- Ginger nem hiszem el, hogy egy szoknyád sincs. – túrta fel barátnőm hatod gyára a szekrényem.

- Már te is kezded? – kezdtem mérges lenni.

- Nem, dehogy. Csak, ha valami olyan koncertet adtok.

- Blanka! Szerinted egy dobos doboláshoz milyen sűrűn vesz fel szoknyát? Tud, ott széttesszük a lábunkat. A széttett láb és a szoknya nem barátok, sőt még kényelmetlen is.  – A mondatom után Blanka úgy elkezdett röhögni, hogy bedőlt a bőröndbe.

- Széttett láb mi? – húzogatta perverzen a szemöldökét. Én egy párnával ajándékoztam meg e hallatán.

 Még ökörködtünk egy fél napot Blankával és elcipelt szoknyát venni. Aminek hát nem tudom, hogy örüljek-e de anyu mikor meghallotta olyan boldog lett, hogy a hitelkártyájával ajándékozott meg mondván annyit költök szoknyára amennyit akarok. Persze nem egy két szoknya lett belőle, hanem egy szatyornyi. De volt egybe ruha, nyári kis lenge szoknyák, tapadós mini szoknya, farmerszoknya, kisestélyi. Szóval az összes szoknya félét felvásároltuk. Persze azért egy két új csőnadrágot és tornacipőt is vettünk. Ja és magassarkút persze. Ezen vagy egy óráig veszekedtünk Blankával, de nem engedett mondván, ha van, szoknya kell magassarkú is. Otthon persze anyu és Blanka az összes ruhát felpróbáltatta velem.

- Örülök, hogy elmész, mert legalább hordasz majd szoknyát. – lelkendezett anyu.

- Ezt most úgy mondtad, na, végre elhúz innen.

- NEM. Dehogy is. Azt akartam ezzel mondani, ha tudom, hogy egy tábor ilyen jó hatással van rád már régebben elküldtelek volna. – hihetetlen, hogy anyám egy pár magassarkúnak és egy szatyor szoknyának mennyire tud örülni.

Az este szörnyen telt. Miután Blanka lelépett anyám azt hitte, hogy valami baba vagyok és össze vissza öltöztetett meg sminkelt. Alig bírtam elszabadulni tőle. Az este végére még egy neszesszernyi sminket is elpakoltam a szoknya és magassarkú közé. Nem nagyon szoktam sminkelni, csak ha buliba megyek, de akkor is egy kis tus és ennyi. Lefekvés előtt még a bőröndbe dobtam négy pár dobverőt. - Hát igen nálam ez egy fogyó eszköz. Utána lefeküdtem.

Reggel anyu keltett, hogy nem sokára itt vannak, a fiúk értem szóval siessek. A fürdőszobába mentem letusoltam, hajat mostam majd felzseléztem azt. A ruhámat igyekeztem kényelmesen összeállítani. Egy melegítő nadrágot vettem fel egy trikóval és egy szürke maci pulcsival. Egy sapkával és egy napszemüveggel egészítettem ki a szettem.

Lementem reggelizni majd kaja után felvettem a cipőm és a kézi táskám majd elköszöntem anyuéktól. A fiúk már kint vártak a kocsiba. Bepakoltuk a bőröndömet hátulra. Joel vezetett Georg ült mellette én és Nick hátul ültünk.

-  Ugye pakoltál be plusz ütőket? – kérdezte Joel.

- Persze. Vannak plusz pengetők? – érdeklődtem.

- Igen. Egy doboz tojás?

- Igen hátul van. – Ez a kis apróság Joelnek kell, ha bereked, akkor egy nyers tojást megeszik és semmi baja nem lesz. Undorító, de legalább segít neki. Egész úton zenét hallgattam és bealudtam. Arra ébredtem, hogy George kelteget.

- Álomszuszék ideje felkelni. MEGÉRKEZTÜNK!!!! – ordított egy hatalmasat utána.

Körbe néztem, de egy hatalmas falon kívül és egy csomó biztonsági őrön, ja meg egy csapat ordító csajon kívül nem láttam semmit. Az egyik fekete ruhás gorilla Joellel beszélt valamit utána kitárult a nagykapu és begördültünk a táborba. Semmi extrát nem láttam olyan volt, mint a többi táborhely egy csomó faház, egy tó és baromi sok fű. A D5-ös faház előtt parkolt le Joel.

- Na, srácok mostantól egy hónapig itt lakunk. – nézett körbe fej vakargatva Joel. Nekem tetszett egy csendes helyen volt a faház nem volt mellettünk más ház.

- Azt mondta a csávó a kapu előtt, hogy menjünk délre ebédelni, ami egy közös ebédlőbe lesz. 8 kor lesz reggeli 12-től ebéd és 17-től meg vacsora ez, mint már mondtam ebbe a közös ebédlőbe lesz. A többi programról meg majd minden nap elején értesítenek. Azt hiszem ennyi, ha valami ki maradt volna, majd közlöm, ha eszembe jut. – Joel ezzel befejezte a monológját. A faházakba elkezdtünk bepakolni. Rögtön belépve egy nappali feelingű helység volt kanapéval kandallóval meg fotelekkel. A nappaliból nyílt három szoba plusz egy fürdő.

- Miért van itt csak három szoba? – forgolódott Nick

- Mert az egyikbe van egy emeletes ágy. Enyém az egyik egyágyas STIPPSTOPPP!!! – és már rohantam is a hozzám közelebb eső szobához.

Halottam, hogy a srácok még veszekednek, de nagyon, hogy ki hova fog feküdni. Én kényelmesen kipakoltam és elhelyezkedtem mikor bejött Joel szólni, hogy induljunk el az ebédlőbe.  Röhögve és hülyéskedve sétáltunk a nagy ebédlőhöz ahol már mindenki ott volt. A nagy szúnyoghálót kitárta George és beléptünk. Na, akkor jött a nagy pofára esés az egész ebédlőbe csak fiúk ültek egy csaj nem volt. És valószínű már mindenki ott volt mivel csak egy asztalt volt üres ahol a Pink Eyes felirat díszelgett.

- Figyelj már, itt egy suna!! – kiáltott fel egy csávó az egyik asztaltól. Kicsit kellemetlenül éreztem magam. Na jó, nem, állati ciki volt a helyzet. Lányos zavaromba csak bemutattam a csávónak és elindultunk az asztalunk felé.

- Mi a fene van itt? Meleg parti? – néztem körbe

- Nem tudom, de azt hittem lesznek csajok. – nézett körbe Joel.

- Hát úgy látszik, itt csak egy csaj van és az Ginger. – nézett rám Nick.

A kaja nagyon kellemetlenül telt. Láttam az 1D-t egy és a 5 Second of marsot egy külön asztalnál. Az ebéd végén egy idősebb ember mondta, hogy csak vacsora után lesz, program addig szabadok vagyunk, és azt csinálunk, amit akarunk. A kijáratnál egy papírt nyomtak a kezünkbe, hogy melyik bandának hol van a „próba terme” inkább a faház ahol lehet, majd próbálunk.

- Srácok hallottam két szervezőt beszélni, hogy ma este rendezik a „mély víz” nevű feladatot. – mondta már a faházba George.

- Az mi? – kérdezte Joel.

- Semmi extra. Csak annyi, hogy ott mondják meg neked milyen sorrendbe léptek fel és aki nem jó az kiesik. Ennyi. – vágódott el halál nyugodtan George.

- Próbálnunk kéne nem? Meg megbeszélni mit fogunk játszani. – állt fel Joel. Még egy másfél órát fetrengtünk aztán elindultunk megkeresni a próbatermünket. Egész jól kis berendezett kis faházak voltak. Az egyik fal csak tükörből állt előtte volt a mikrofon állvány mikrofonnal két hangfal és a dob felszerelés.

- Egész zsír a próbatermünk. – forgott körbe George.

- Hát jobb, mint a lepukkant raktárunk. – a dob mögé sétáltam és szemügyre vettem. Egész kis pofás darab. Jó lesz rajta gyakorolni.

- Na, akkor beszéljük meg, hogy milyen szám legyen. – ült le Joel a földre. Mi is leültünk egy kört alkotva.

- Én azt mondom, legyen Rock. – mondta George.

- Legyen 1D. – vetette fel Joel.

- Persze nyaljunk már tövig mindjárt az első nap. – mondtam szem forgatva. – Srácok ez olyan, mint az X faktor. A színesség a lényeg, hogy minél több stílusba tudjunk játszani. Egyik nap rock aztán pop majd Jazz. Persze nem árt valami zúzóssal indítani.

- A többiek bajon mit fognak játszani? – nézett kérdőn Nick 

- Nem tudom, de én egy klasszikusra gondoltam. Green Day American Idiot. Mindenki ismeri nem az a langyos pop szám és rendesen hallatszik benne a gitár és a dob nem egy mix szerű cucc. Na? – néztem körbe.

- Én benne vagyok. – állt fel Nick  

- Én is. – állt fel George.

- Okés. – szólt Joel.

- Van egy gyönyörű gitárszóló a közepén Nick. – veregettem vállba bandatársam.

Neki indultunk az egész délutános próbának. Szerintem nagyon durván jól összeraktuk a számot. Vacsora előtt egy órával sétáltunk vissza a faházhoz. A srácok úgy döntöttek meg ismerkednek a többiekkel én meg felhívtam Blankát elmesélni neki, hogy mi volt. Telefonálásom után elindultam az ebédlőbe. Út közbe elővettem a cigim és rágyújtottam.

- Ugye tudod, hogy csak a kijelölt helyen lehet bagózni. – szólt mögülem egy hang.

- Most már tudom, köszi. – hátra se fordultam csak mentem tovább. Nem akarok még egy seggfejjel találkozni elég volt az az egy is az ebédlőbe.

- Azért megvárhatnál. – jött utánam a srác. – Szia Luke vagyok. – állt elém édesen vigyorogva a srác.

- Ciao én Ginger vagyok és nincs számodra cigim és nem jössz be. – néztem fel rá a sapim mögül unottan.

- Hű azt hiszem ezt most megkaptam. – vigyorgott még mindig ezer wattosan.

- Nem hat rám a báj vigyorod három ugyan ilyen sráccal játszok egy bandába szóval nem hat meg ez a nézés és vigyor kombó.

Finoman leráztam a srácot. Hála a kis bájcsevegésünknek már csak én hiányoztam az ebédlőből. Persze mikor bementem minden szempár rám szegeződött iszonyat cikis volt már megint. De most megnéztem az embereket az asztaloknál nem hagytam, hogy lássák mennyire zavar. Az asztaloknál különféle emberek ültek. Voltak hosszú hajú rockerek, emósok, a szép fiúk szedett szemöldökkel és alapozott arccal mondjuk ebből a kategóriából volt a legtöbb. Voltak a normálisak vagy a teljesen átlagosak, hogy nem bántsak meg senkit. Meg mi, akiknél volt egy csaj. Viszont a „sztár asztalt” is szemügyre vettem és ott is minden szempár rám szegeződött. Ennek örültem. Az asztalhoz odasétáltam lepacsiztam a fiúkkal és neki álltam az evésnek. Kaja után mindenki egy nagy térre sietett ahol egy hatalmas színpad állt.

- Srácok akkor most pedig olyat játszunk, hogy ti zenéltek a srácok zsűriznek és az utolsó öt még ma este megy haza. – nézett a körbe az az ember, aki a programokat is hirdette.

 - Arról nem volt szó, hogy ö csapat haza húz ma. –esett kétségbe mellettem egy srác.

A srácokkal visszamentünk a faházba összeszedtük a gitárokat és a dobverőm majd visszasiettünk a színpadhoz. Ott a fiúk vagyis az 1D a 5sos ült az asztalnál és akkor vágott fejbe a felismerés, hogy a titokzatos csávó aki leszólított az a 5sos tagja. Kihirdették, hogy ki hányadik ként lép színpadra és utána elkezdődött a show. Mi persze az utolsók voltunk, vagyis a 20.ak. Életembe nem röhögtem még ennyit, mint ezen az estén annyi bolond ember van. Már kezdtem álmos lenni mikor a végéhez közeledtünk. Nagyon sok csapat 1Dt játszott a What Makes You Beautifult vagy 5x hallottam az este folyamán.

- Ginger készülj, mi jövünk. – simította meg a hátam Nick.

- Ginger add a dobverőd létszíves. – nézett rám Joel.

- Minek?

- Csak add ide. – szólt erélyesebben. Én oda dobtam neki. – Te fogsz felkonferálni, hogy azt higgyék te vagy az énekes. – avatott be Joel.

- Ezt be is fogják szented venni? – néztem hitetlenkedve.

- Reméljük. – vigyorogtak.

Mikor végzett az előttünk lévő banda felsétáltam a mikrofonhoz és szembe álltam a zsűrivel. Luck persze vigyorgott, mint a tejbe tök, de a többi ember is mosolygott. Harry még puszit is küldött. Király ennyi srác között csak egyedül lenni csaj. ( Ezt ironikusan gondoltam) A srácok mellettem álltak addig.

- Helló mi vagyunk a Pink Eyes és a Green Daytől az American Idiot c. számot játszunk. – a mondatom után próbáltam egy mosolyt küldeni. Utána Joel felé fordultam ő pedig oda dobta az ütőket. Na, azért a tekintettekért érdemes volt visszafordulni. Mindenki ledöbbent. Miután helyet foglaltam beszámoltam és kezdődött a show.

A koncert után olyan eksztázisba estem hogy csak annyira emlékszem, hogy nagyon nagy sikert arattunk és még annyi, hogy a srácokkal mentünk.

2. fejezet

Sziasztok :) Meghoztuk az új részt :) Remélem mindenki elégedett volt az első fejezettel :) Nagyon remélem, hogy a következő fejezetet tudom jövőhéten hozni addig is mindenkinek nagyon jó olvasást. Ha van vélemény vagy bármi észrevétel a bloggal kapcsolatba ne tartsátok magatokba :) 
Puszi Gigi és Salve 

*A telefonom próbáltam kihalászni a zsebemből, de nagyon nehezen ment a szűk farmerom miatt. Még egy pillantást vetettem hátra és félve vettem észre, hogy a „kísérőm” is gyorsított a léptein. Remegő ujjaimmal próbáltam feloldani a billentyű zárat, de hála magamnak valami rohadt bonyolult ábrát kell berajzolni és sokadik próbálkozásra sem ment ettől csak idegesebb lettem és még nehezebb lett megoldanom a feladatom. A századik próbálkozásra végre sikerült és iszonyat gyorsan tárcsáztam Nick számát. De hiába nem vette fel. Utána Joel következett, de nála foglaltat jelzett. George volt az utolsó reményem, de őt sem tudtam elérni. A fekete ruhás férfi olyan közel volt hozzám, hogy már a lépteit is hallottam.

Egy újabb rémálom és egy csodálatosan gáz nap az iskolába. Reggel a szokásos rutinomat végeztem fürdés, fogmosás, haj beállítás és öltözködés, felszállás a buszra, leszállás a buszról. Blansal találkoztunk reggel és egy kávéval mentünk megkezdeni számomra az utolsó napot az iskolába a táborig. A tábor Londonba lesz és bekerültünk a legjobb 20 csapatba. Az 1D azért hirdette meg a tábort, mert volt egy botrány, ami miatt nagyon sok rajongó elpártolt tőlük így veszélybe került a turnéjuk. Sőt a 4 elő zenekarból 3 visszalépett. 5 Second of Summer mellé keresnek még egy elő zenekart ezért lett meghirdetve a tábor. 

-  Izgulsz már? – érdeklődött Blanka.

- Nem. Miért kéne izguljak? Azt csinálom, majd amit szeretek a három balfék meg velem lesz, ha nem csajoznak majd. – forgattam a szemeimet.

- Na, majd, ha nem figyelnek, hívj. – karolt belém Blans és indultunk be a suliba. Az iskolába, mint mindig most is sok méregető szempár kísért végig a folyosón. A folyosón pont három emlegetett szamár jött velünk, szembe mert nekik is matek órájuk lesz, mint nekünk.

- Helló. – pacsiztam le az összes fiúval Blanka meg jól hátba veregette őket.

A terembe minden szempár a srácokra szegeződött. Hát igen bátran állíthatom, hogy a suli legjobb férfijaival játszok egy bandába. Én és Blans a leghátsó padba ültünk elénk meg a fiúk. Egész órán leveleket juttattak vissza különféle lányoknak.

- Ez csúcs. – forgattam a fiúkra a szemem. – Azt hiszem imádni, fogom azt az egy hónapot, amit ezekkel fogok tölteni. – kezdtem egy kicsit kétségbe esni.

- Nyugi. Majd hívsz, ha van valami. Különben is két óra kocsival London. – biztatott Blanka.

A csöngő megváltás volt. Nem tudom miért akadtam most ki ezen ennyire mivel a srácok mindig ezt csinálták csak lehet, hogy most jobban oda koncentráltam mivel egy kerek hónapot fogok velük tölteni összezárva. Imádni fogom, hogy a sok csaj hogy rohangászik utánuk.

-  Olyan képet vágsz, mint aki citromba harapott minden oké? - Nagy gondolkodásomból Nick ébresztett fel.

- Hát nem igen…… Mi a fenét fogok csinálni több száz nyávogó csajjal, akik körülugrálnak majd titeket?

- Féltékeny vagy?

- Egy frászt!!

- Ginger nyugi rendben? Egyik visító csaj sem fog téged pótolni. Te maradsz a mi kis vörink. – lökött vállon Nick. A vöri onnan ragadt rám, hogy kis koromba még vörös volt a hajam és rám ragadt ez a név. De most már hála égnek egy kis festék segítségével barna lettem.

- Ha elmerészeltek hagyni eskü ott hagylak titeket.

- Mindenki szeret, ne csináld már itt a hisztiset. Pont ezért bírunk, mert neked az agyad a helyén van, és nem hisztizel minden hülyeségen. És van humorérzéked ez az, ami a legfontosabb. Na, gyere, mert még itt rombolom le a macsó hírnevem.

Ennyit a meghitt pillanatról. Lehet, kicsit olyan vagyok, mint egy fiú, de könyörgöm, attól még lány vagyok. Nekem is lehetnek bekattanásaim.

Suli után mentem haza aztán meg a próbaterembe a fiúkhoz. Ott hatalmas meglepetés fogadott, mert iszonyat nagy buli volt a raktár helységbe. Nagyon sok ember bulizott bent persze a nagy része mind csaj volt.

- Hát itt mi a fene van? – torpantam meg az ajtóba.

- Nem látszik te Bu*i? – kérdezte meg előttem egy magas szőke cicababa. Miután jól beszólt Nick mellé tipegett és lesmárolta. Kérdőn néztem Nickre, hogy ezt most mire véljem, de ő megrántott a vállát és utána minden figyelmét a csajnak szentelte. Hát nálunk ez így működik, ha meg akarják dönteni a csajt, akkor, hagyják, hogy a csaj beszólogasson nekem. Engem meg már nem igazán érdekelnek az ilyen fajta beszólások. Szem forgatva kimentem az épület elé és rágyújtottam egy cigire.

- Hát te? – jött ki George.

- Azt hiszem, egyértelmű mit csinálok.

- Miért vagy ma ilyen harapós?

- Mert úgy 3 perce bu*isztak le? – gúnyolódtam vele.

- Tudtommal én nem. Na csá. – sarkon fordult George.

- Héj, bocsi ne haragudj nem akartalak bántani. Csak már kezd nagyon elegem lenni az ilyen fajta rosszindulatú megjegyzésekből.

- Annyira sajnálom. Hogy tudnák segíteni? – nézett rám szomorúan George.

- Tudod te. – löktem vállba.

- Na, jó azért mindenbe én se vagyok benne. – röhögött képen.

Bent a buli még jó sokáig folyt. Utálom az ilyen össze jöveteleket. Nem tartom magam nyominak, de azt, hogy a nem létező nemi identitásom miatt néznek rám így az már sok. Nagyon kellemetlen érzés és legszívesebben ilyenkor haza rohannék és bezárkózva sírnék a szobámba. Képtelen vagyok ezt az érzést szavakba önteni, mert iszonyatos érzés. Már tudom, milyen mikor embereket rekesztenek ki különböző közösségekből. Az a szerencsém, hogy itt van nekem a három srác és Blans.

- Már megint bagózol? – jött ki nevetve Nick. – Van egy szálad?

- Azt a csóró mindened. – nyújtottam felé az arany marbis dobozt.

- Na, mi lett a szőke csajjal? Nem tudtad megdönteni? – néztem rá kérdően.

- Tiszta ostoba tyúk. – szippantott egy nagyot a cigiből.

- Ahha. – elnyomtam a cigim és befelé indultam.

- Most meg mi a fene van veled? – kiabált utánam

- Az, hogy hagytad, hogy le bu*izzon.

- Mi van veled? Meg fog jönni? – kérdezte röhögve. – Nem szoktál ilyeneken fent akadni.

- Hogy te mekkora bunkó vagy. – hitetlenkedve mentem vissza a buliba. Imádom a srácokat, de néha nagyon nehéz velük. A srácok úgy intézték, hogy egy mini koncertet sikerült letolnunk. Utána sikerült egy jó ürüggyel elindulnom haza.

A héten már említettem anyuéknak ezt az 1 hónapos kis tábort. Nem repestek az örömtől, de azt mondták még átgondolják ezt a dolgot. Ma pedig már jó lenne, ha dűlőre jutnának, mert holnap után megyünk Londonba.

- Hogy hogy ilyen korán? Később vártunk haza. – nézett rám apu a kanapéról.

- Fáradt vagyok ezért léptem le hamarabb. – néztem rá kérdőn.

- Tudom miért nézel így, de még nem tudjuk, hogy ez jó ötlet lenne, ha elmennél. Ez egy nagyon fontos döntés.

- Jó mind egy. Megyek aludni. – szomorúan elindultam a szobámba. Kicsit csalódottan felhívtam Blankát.

- Ginger miért nem szóltál, hogy leléptél? – kérdezte kicsit mérgesen.

- Bocsi. Csak már nagyon elakartam szabadulni.

- Mondta Geroge mi történt.

- Hát jah. – mondtam a kelleténél kicsit csalódottabban.

- Anyudék még nem döntöttek?

- Nem. – mondtam szomorúan.

- Holnap reggel át megyek okés?

- Jóóóóó. – lelkesedtem rögtön. Még pár percet beszéltünk aztán leraktam a telefont és elmentem fürdeni majd aludni. 

1. fejezet

Sziasztok kedves oldallátogatók :) Engem már ismerhettek az One Direction and Another Band ból :) vagyis mint írót :) A társam pedig egy nagyon kedves barátnőm. Ő a Designe felelős. Ez a történet nem olyan lesz mint amiket írtam kicsit más :) De azért remélem tetszeni fog :) Mindenkinek nagyon jó olvasást! 
Puszi Gi és Salve. 

*Ma nagyon későn lett vége a próbának. A srácok mondták, hogy maradjak még, ne induljak neki egyedül neki az éjszakának. A próbaterem a város végében van így sokat kellett sétálnom a külvárosba, ami nem egy biztonságos környék egy nő számára egyedül, sötétben. Persze makacs nő létemre nem hallgattam rájuk. A próbateremből kiérve bedugtam a fülem és elindultam hazafelé. Még a második számot sem fejezte be a zenelejátszó mikor egy nagyon rossz érzés kerített hatalmába. Lehalkítottam a zenelejátszóm és megszaporáztam lépteim majd óvatosan hátra pillantottam és egy fekete kapucnis férfit láttam magam mögött. A szívem iszonyatos tempóba kezdett el verni, de igyekeztem semmi feltűnéssel sietni.

  Hol is kezdjem azt a rövid mesét, ami megváltoztatta az életem? Lehet, inkább az elején kezdem. Egy viszonylag meleg májusi napon ültem a buszon a suliból tartottam hazafelé mikor a busz iszonyat nagy dugóba keveredett. Küldtem a srácoknak egy SMS-t, hogy nem biztos, hogy beérek a próbára. Van egy zenekar ahol dobolok és igen mielőtt még valakibe felmerül az a téves kétely, hogy nem lány lennék akkor most megerősítem, hogy de az vagyok. Nem az – az átlagos lány, akivel mindenki jóba van a suliba, hanem az a tipikus fiús csaj. Hamarabb pattanok gördeszkára vagy bunyózok a fiúkkal, mint a körömágy rejtelmeiről csevegjek a csajokkal. Ebből kifolyólag rövid hajam van, amit felzselézve hordok. Szoknyát szökő évente 1x jó, ha felveszek. De ha van kedvem, akkor tudok „lányosan” is kinézni.

Szóval egy bandába dobolok, mint az említettem három sráccal alkotjuk a Pink Eyes-t. Nem tudom, hogy jött ez a név, de szerintem vicces. A banda énekese Joel szőke kék szemű srác van egy pc a szemöldökébe. Jó a stílusa és a csajok döglenek érte. A banda gitárosa Nick szintén szőke kék szemű srác van egy pc a szája bal sarkába. Szint úgy vagány stílusa van és a csajok a lábai előtt hevernek. A basszus gitáros George egy igazi rocker srác. Félhosszú barna haja van barna szemekkel. A fekete cuccokat részesíti előnybe és neki sincs gondja a csajozással. Ezek után persze jogosan tehetnétek fel kérdést, hogy én miért nem döglök értük, az az igazság, hogy volt egy idő, amikor Nickkel kavartunk, de semmi nem lett a dologból, mert olyanok vagyunk, mint a testvérek. Azóta is néha túl szoros a kapcsolatunk, de ha nem tud lekoptatni egy csaj általában én szoktam beugrani a „cuki barátnő” szerepbe. Egyébként egy suliba járunk a srácokkal és ők az abszolút jó pasik az iskolába én meg a nyomi címnek örvendek. A kinézetem és a fiúkkal való haverkodásom miatt az emberek 90 % az hiszi, hogy leszbikus vagyok pedig nem. 19 éves vagyok és még egy barátom nem volt, olyan igazi pasi nem ilyen kavarások. Szóval a suliba is azt hiszik a nők iránt érdeklődőm és az a hír járja, hogy a megtűrt vagyok a menők között. Kezdem már elviselni a dolgot. Először küzdöttem ellene, de aztán feladtam, mert rá jöttem nem a mások véleménye fontos. Van egy legjobb barátnőm Blanka, aki tényleg mindig mindenben mellettem van még akkor is, ha hajnalba hívom, hogy kiborítottak a csajok utálkozó kommentjei a srácokkal való közös képünk alá. Szóval, ha lehetek igazán csajos ő az én BFF-m.

A buszról leszállva rögtön siettem hazafelé majd vettem a gördeszkám és város szélén lévő lepukkant raktárépülethez gurultam ahol már vártak rám a srácok.

- Késtél! – szólt rám Joel.

- Írtam, hogy késett a busz. Most mit vagy úgy oda?

- Ha nem mentél volna el Blankával dumálni suli után, akkor velünk is jöhettél volna haza.

- Joel?

- Tessék?

- Kapd be! – szem forgatva indultam meg a dobfelszerelésemhez.

- Ne vedd a szívedre, de ma szoros rajta a bugyi. – lökött meg játékosan Nick. Imádom mikor ilyen jól kezdődnek a próbák. Helyet foglaltam a dobok mögött és beszámoltam. Így kezdődött a több mint három órás próba.

Otthon anyuék már az asztalnál vártak rám. Ledobtam a cuccom és én is asztalhoz ültem. Szokásos vacsora ment a családba a húgom, aki 14 éves a pasijával chatelt evés közbe anyuék munkáról beszélgettek én meg ültem mint egy sült hal.

- Ginger már megint a fiúkkal voltál? – kérdezte szemrehányóan anyu.

- Igen. – válaszoltam unottan.

- Hányszor mondjam még el neked, hogy hagyd már őket, mert nem fogsz a zenélésből megélni. Mi meg nem fogunk életed végéig eltartani. 19 éves vagy nőj fel és az iskola után keress magadnak egy normális munkát. Ez az egyik, amitől kiborulok a másik, meg hogy mondtam már szépen, durván, hogy öltözködj úgy, mint egy lány, mert utálom azt hallgatni a boltba, hogy „nézed az ő lánya leszbikus”!  Adjatok egy fájdalom csillapítót szét hasad a fejem. – kérte anyu aput.

- Talán, ha kicsit kevesebbet foglalkoznál, mások véleményével kevésbé fájna. Most pedig elment az étvágyam szóval megyek, lefekszem. – álltam fel az asztaltól. A szobám hoz érve jó hangosan becsaptam az ajtót. Az első dolgom volt felhívni Blankát.

- Szia Ginger. Mizu? – kérdezte vidáman barátnőm.

- Agyhalál. – vágódtam el az ágyamon.

- Szüleid?

- Ja! Megint ugyan az a téma. Imádom, mikor a saját anyám megkérdőjelezi, hogy nem a pasikat szeretem.

- Uhh. Ne haragudj de most mennem kell, de holnap reggel találkozunk. Puszi.

- Csók. – Ezzel véget is ért csevegésünk.

A reggel úgy telt, mint az összes többi. Reggel kávé Blansal a suliba megint a gázos tekintetekkel néztem szemben, délután próbáltunk a srácokkal és Blans is csatlakozott hozzánk.

- Na, drága van egy jó hírem. – karolt át Joel megérkezésemkor.

- Na, mond. – néztem fel a srácra mert én a 172 centimmel nem mondhatnám magam alacsonynak de Joel 192 cm…..

- Megyünk az 1D táborba. – ez a hír hallatán majd kiugrottam a bőrömből. Az One Direction az egyik kedvenc bandám. És sikerült bejutnunk a táborba a több millió ember közül.

- Komolyan mikor?

- Vasárnap utazunk Londonba.