7.fejezet

Sziasztok kedves olvasók. Ne haragudjatok, hogy megint elcsúsztunk de itt a fejezet. :) Nem tudom mikor jön a következő, mert nagyon elfoglaltak vagyunk :) de sietünk amit csak lehet :) Örömmel értesítek mindenkit, hogy sikeresen leérettségiztünk mind a ketten :) 
Mindenkinek jó olvasást puszi Gigi és Salve. :) 

Reggel nagyon korán ébredtem meglepetésemre egész kipihentem. Iszonyat bűntudatom van estével kapcsolatba. Megbántottam Lukeot és a srácokat is. Ma elhagyjuk a tábort és egy szállodába költözünk és este az O2 arénába lépünk fel. Ki kecmeregtem az ágyból és a fürdőbe indultam. Letusoltam majd felöltöztem. Fekete csőfarmert egy angol zászló mintás ujjatlant és egy fekete pulcsit választottam egy fekete cipővel és pár kiegészítővel.

Elkezdtem pakolni a bőröndöt, míg vártam, hogy a fiúk elkészüljenek. Nem nagyon akarok a tegnap estére gondolni, mert iszonyat cikinek érzem. Miért nem tudok olyan lenni, mint a többi ember? Más lány ölni tudna, hogy a helyembe legyen.

- Kop, kop. – jött be Nick.

- Helló, idegen. – mosolyogtam rá.

- Minden rendben van veled? – kérdezte kicsit gondterhelten.

 - Igen. Miért?

- Csak szeretnék veled beszélni.

- Nem szeretnék a tegnapról beszélni. – fordítottam hátat és pakoltam tovább a bőröndöm.

- Igen arról szeretnék beszélni. – éreztem, hogy nem menekülök ez elől a beszélgetés elől ezért leültem vele szembe az ágyra.

- Hallgatlak. – sóhajtottam lemondóan.

- Tudom, most furcsa leszek, de szeretnék tőled kérdezni valamit. Tegnap kimentem cigizni és közbe gondolkodtam.

- Te tudsz olyat is?

- Ginger, épp valami komolyat akarok kérdezni. Szóval a nagy töprengésembe arra jutottam, hogy van valami különösebb oka, hogy ennyire távolság tartó vagy az emberekkel?

- Mit érdekel téged? Eddig sem érdekelt, hogy mi van velem csak arra voltam jó, hogy lekoptassam a csajokat, akik már nem kellettek és elviseljem, ha le bu*iznak. Miért lettem hirtelen olyan fontos? – kicsit felkaptam a vizet, hogy itt személyeskedik máskor meg csak egy cigire vagyok jó. Próbáltam mondogatni, hogy nyitottan, de valahogy nem nagyon ment.

- Tudom, tudom és teljesen jogos, amit mondasz, olyan vagy nekem, mint a húgom és itt a táborba ez még jobban felerősödött. Rájöttem, hogy semmit nem tudok rólad, de mégis hozzám ragaszkodsz a legjobban miért?

- Nem akarom elmondani, mert ha innen kimegyünk nem fog megváltozni semmi, mert megint felveszed a macsó éned és csak akkor fogsz rám hederíteni, ha kell valami.

- Nem, meg ígérem, hogy nem, de tudni szeretnék egy két dolgot, hogy megértselek, és ha kell, megvédjelek.

- Nick, nem kell a hülye szöveg. Az égvilágon nem fog történni semmi.

- De megváltoznak.

- Még is hogy? Már nem tudsz semmin sem változtatni. Van oka, hogy mit miért csinálok ennyi.

- Tubicáim reggeli. – billegett be Joel. – Minden rendben? – torpant meg egy pillanatra.

- Aha, minden oké. Mehetünk. – varázsoltam egy vigyort az arcomra. Joel kiment én meg követtem volna, de Nick megragadta a kezem és visszarántott majd szorosan megölelt.

- Ugye tudod, hogy még nem fejeztük be ezt a beszélgetést.

- Gondolom, de most menjünk enni. És kérlek, ne sajnálj attól nem lesz jobb csak segíts, hogy megbarátkozzak az emberek közeledésével.

- Oké. Először is tudod, hogy valaki beléd esett?

- Hogy mit csinált? – torpantam meg az ebédlőbe vezető úton.

- Ne már, hogy nem vetted észre. – röhögött fel. – Joel mondj egy embert, aki teljesen oda van Gingerért.

- Luke. Elég látványosan. – nézett hátra Joel és röhögött.

- Hogy mi van? – hitetlenkedtem.

- Ne már, hogy nem vetted észre. – nevetett még jobban Nick.

- Bocs, de nem esett le. – néztem rá szúrósan.

- És most hogy tudod. Mi a terved? – húzogatta a szemöldökét Joel.

- Semmi? – kérdeztem bunkón.

- Ne már Ginger, Luke nem olyan rossz pasi. – lökött vállba Nick.

- Nem, nem, nem és nem. Biztos, hogy nem kezdek vele. – forgattam meg a szemeim. Bent az ebédlőbe mindenki elcsöndesedett mikor megérkeztünk.

- Mi van virágszál sikerült kisírnod magad? – nézett fel a kávéjából Zayn. Ez a szokásosnál is rosszabbul érintett. Láttam, hogy Nick a védelmemre akar kelni, de leintettem.

- Nem ér ennyit ez a seggfej. – legyintettem.

- Ha már így szóba került a tegnap te és Nick jártok? – kérdezte Luke. A hangjából ítélve félt megkérdezni, de erőt vett magán, hogy úgy tűnjön, ő itt a király csávó.

- Féltékeny vagy édes? – kérdeztem bunkón. Tudom ez az ő helyzetébe nagyon szemét kérdés volt, de utálom, ha engem és Nicket egy párként emlegetnek. A többiek egy hangos „úúúúú”- zással díjazták.

- Csak szeretnéd! – nézett rám lenézően.

- Ez gyenge próbálkozás volt haver. Mint látod, nem bukok a szőke málészájú tizenévesekre. Van körülöttem elég. – mutattam a hátam mögött ácsorgó Nickre, Joelre és Georgera. Az utóbbi nem szőke, de mind egy.

- Luke, hagyd! Nem érdemel meg téged. – nézett rám lesajnálóan Ashton. Ez egy kicsit fájt pont tőle, de már nem érdekel megszoktam, hogy nem néznek többnek egy kutyánál.

 Az asztalról felkaptam a kávém és kimentem a cigizős helyre. A földre ültem felhúzott térdekkel és a kávémat magam mellé tettem. A felhőket kémleltem, hogy eltereljem a gondolataimat. Nicknek miért lettem ilyen fontos? Most miért kezdte el érdekelni, hogy miért vagyok ilyen zárkózott?

- Kaphatok tüzet?

- Már csak te hiányoztál. – álltam fel unottan és elővettem a farzsebemből az öngyújtóm majd odadobtam neki.

- Kösz. – én is rágyújtottam. Csendbe álltunk egymás mellett nem tudom, hogy ez a kínos csend volt vagy ez a semmilyen csend.

- Elég durva voltál ma Lukkal.

- Zayn, mióta érdekel ez téged? Megvan, vagy mi van, hogy most „kedves” vagy? – mutattam idéző jeleket. – Következő percbe meg ismét egy hisztis tyúk leszek. De tudod, mit nem érdekel! Mert szart se tudsz rólam és nem érdekelnek az ilyen seggfejek mint te. – néztem rá lesajnálóan.

- Azt hiszem, kettőnk közül neked van meg, nem nekem. – röhögött a képembe. Mérgembe ott hagytam. Egy barom nincs jobb szó rá.

Visszamentem a házba és összepakoltam a maradék cuccom aztán vártam a fiúkat. Mikor ők is megjöttem segítettem nekik pakolni.

- Ginger míg a bőröndbe dobom a ruháim folytathatnánk? – kérdezte Nick. Ő külön szobába volt a többiektől.

- Felőlem. – dőltem hátra az ágyon.

- Nem akarok turkálni a magánéletedbe, de az a szemét volt neked az első? – felröhögtem kínomba ezen a kérdésen.

- Komolyan olyan, vagy mint az amerikai filmekbe az apukák mikor a kislányukat akarják felvilágosítani. – röhögtem tovább.

- Ginger, én csak segíteni akarok.

- Jó elhiszem. – fejeztem be a röhögést. – De erről nekem nehéz beszélnem! Nem is szeretek és te vagy az egyetlen, aki tudja, és nem akarlak a részletekbe se beavatni.

- Nem is kell. Azt majd idővel, de szeretném, ha elkezdenél nyitni a hímnemű egyedek felé.

- De nem tudok, Blankával már beszéltem erről, de valahogy nem megy, mindig visszajönnek az este emlékei.

- Tudsz olyan szitut mondani, amikor hagytad, hogy egy fiú a közeledbe legyen?

- Nem. – hazudtam rögtön.

- Oké, akkor ez kemény dió lesz. – Nick elszántan próbált segíteni, de nem tudom, ezzel kapcsolatba nincsenek jó érzéseim.

- Ginger, mondanám, hogy én segítek, de rám nem úgy nézel, mint a többi fiúra. Ezt most nem úgy mondom. De érted? – próbálta megmagyarázni, amit értek. Vicces volt.

- Értem, értem. – röhögtem el megint magam.

- Na, ma valószínűleg este lesz egy buli. Nem tudom, hogy kinek mondasz igent, de valakivel az este folyamán táncolnod kell. És én nem számítok bele ab az egybe. – húzta ördögi mosolyra a száját.

- Hát, rendben. – mondtam lemondóan. – És, ha megteszem, kapok valamit? - csillant fel hirtelen a szemem.

- Egy új dobverőt. – forgatta meg a szemét.

- Kész vagytok? – nézett be George.           

- Ahhaaammm. – pattantam fel vidáman.

- Hát ennek meg mi baja? – kérdezte George.

- Lehet, kap tőlem új dobverőket. – röhögött fel Nick

Miután a srácok jól kiröhögték magukat beültünk Joel autójába és Londonba a Millennium hotelbe mentünk. Ez az a tipikus hotel, hogy ha az étkezőbe akarsz lemenni, akkor kisestélyit, kell, húzz. Viszont nagyon szép és fényűző volt minden.

- Azt hiszem, én a szobapincérrel jóba leszek. – álltam az aulába bámulva az aranyozott szegélyeket és a selyem kanapékat.

- De lökött vagy Ginger. – röhögött ki Joel.

A nagy aula mustra után elindultunk a szobáinkba. A vezetőség nem viccelt az egész 5. emeletet kibérelte nekünk. Mindenki kapott különszobát bár a srácok addig ügyködtek, hogy sikerült egy három ágyast kikönyörögni. A szobám nagyon szép volt. Az ajtón belépve rögtön a nappaliba léptem és onnan egy ajtó vezetett a hálóba és a fürdőbe. A szobába a barna dominált és ezt a hangsúlyt a fürdő is megkapta. Szép és elegáns hangulata van a szobának. Körbenéztem még vagy háromszor és utána ledobtam magam az ágyra és csak bámultam ki a fejemből.

- Ginger! – jött be a három maki.

- Na, mi a helyzet? – könyököltem fel unottan.

- Ki kell választanunk két számot, hogy mit fogunk játszani a srácok koncertjén. – ült az ágyra Joel.

- Zúzzunk egy jót. – rázta meg a fejét őrült módjára George.

- Nem, az már volt. – ült mellém Nick. Nick leült mellém én meg minden gátlásomat félre téve beledőltem az ölébe. Ez persze nem kis meghökkenést keltett. Joel és George felváltva nézett rám és Nickre.

- Ez nem ide tartozik, de ti most jártok? – kérdezte kissé zavartan Joel.

- NEM. – vágtuk rá egyszerre Nickkel.

- Oké. – vakargatta Joel a fejét még mindig zavartan.

- Szóval, gondolkodjunk logikusan emberek. Nem játszhatunk zúzós Rock-ot se valami Jazzes dolgot. 1D és 5SOS dalok a kicsit nyálas, kicsit poppos, kicsit romantikus elven alapszanak. Na, most, a közönség is ilyen beállítottságú lesz, nem játszhatunk egy teljesen más stílust mert nagyon kirínánk.

- Vagy épp ez lenne a jó. – szólt közbe Joel.

- Igen ezt még én se tudom, melyik lenne a jó. – gondolkodtam el.

- Legyen The Wanted dalok. – ajánlotta fel George.

- Ha élve akarsz le jönni arról a színpadról nem javaslom. – nézett rá Joel.

- Lehetne The Vamps. Fiuk ők is ezt az irányvonalat képviselik, de a Can We Dance szövege elég ütős lett. Szerintem. – emeltem fel védekezően a kezem.

- Hallgassuk meg. – dobta nekem a telefonját Joel. Kikerestem a számot és elindítottam.

- Ginger elég jó itt a dob. – nézet rám vigyorogva George.

- Tudom. – vigyorogtam vissza.

- Következő szám? – kérdezte Nick.

- Nem tudom, lehetne Wild Heart a The Vamps-től, de nem tudom, hogy az mennyire lenne okés. – ajánlottam fel.

- Na, muti. – repült megint felém a telefon.

- ÖÖÖÖÖÖÖÖ – a szám végeztével csak ennyi telt a srácoktól.

- Tudtok jobbat?

- Nem! – hangzott az egyhangú válasz.

- Akkor menjünk gyakorolni. – ültem fel.

- Ja, igen, majdnem elfelejtettem, hogy most megyünk az arénához és ott is maradunk a koncert végéig szóval úgy készülj. – mondta Nick.

- Nagyszerű. – forgattam meg a szemem. Gyorsan elmentem lezuhanyoztam és valami kényelmes ruhát kerestem. Egy fekete macskanadrág egy super man-es pólót választottam kék tornacipővel és egy sapkával. Fejemre tettem napszemüvegem és utána sétáltam is át a fiúkhoz.

- Hellókanyalóka. – nézett vigyorogva George.

- Ciao. – intettem hülyén. Be se mentem, mert az összes fiú kinyomult a szobából.

- Lent vár minket egy kisbusz. – szólt Nick.

Lesétáltunk a kijárathoz és a még két versenybe lévő csapattal beszálltunk a kisbuszba és meg se álltunk az O2 arénáig. Hallottam már az arénáról, de még sose voltam ott, de annyit meg kell, hogy mondjak állati nagy. A kisbusz a hátsóbejárathoz vitt minket ahol két őr várt a kapunál. Az aréna mögött egy nagyobb rész el volt kerítve ahova buszok és kamionok álltak. Kiszálltunk a buszból és Rögtön kaptunk egy kis eligazítást, hogy mi hol lesz, és mikor kell megjelenni. Mind bevonultunk az arénába, ami állati nagy volt. 

Back Stage – be mentünk és bevezettek egy nagy helységbe, ami tele volt kajával és nagy kanapékkal.

- Ginger van, egy szabad óránk úgy néz ki. – jött elém Joel.

- Okés, akkor megyek öngyújtót venni. – pattantam fel.

- Hogy mit? Minek? – kérdezték felváltva.

- Mert csak. – kacsintottam. – Na, cső. – és ott hagytam őket. Ez az egy óra nem volt olyan, hű de sok ezért a közeli boltba bementem és nézelődtem. A szemem egy téglalap formájú Jack Daniel’s – es öngyújtón akadt meg.

Nekem ilyen kell! Nem sokat tököltem és megvettem. Mire visszaértem már a srácok teljes felszerelésbe álltak, mert mindjárt próbálunk. Én nem görcsöltem túl a dolgokat felvettem a dobverőket és indultam a színpad felé közben mindenkinek mutogattam az új szerzeményem. Nagy sikere volt az új öngyújtómnak. Hatalmas volt a színpad, amire kimentünk.  A srácok a színpad minden szegletébe fetrengtek. Míg a dobszereléshez értem addig át kellet lépnem Liamot, Louist és Ashtont. Nekünk volt a legnehezebb mivel a srácoknak teljesen új volt a The Vamps-es számok. Három vagy négy órát biztos, hogy tölthettünk a színpadon mire rendesen kigyakoroltuk a számokat. Izzadtan és fáradtan mentünk vissza a „lihegőbe”.

- Helló, én Lou vagyok, és gyertek velem, megcsináljuk a frizurátokat és kaptok valami csinos ruhát. – lépett hozzánk egy magas, mosolygós, szőkés lilás hajú csajszi.

A srácokat Lou elvitte engem egy másik csajszi kísért egy másik szobába. Ott megfürödtem és megmostam a hajam majd a csaj kipakolt elém egy halom ruhát. Televolt szoknyával, magassarkúval és kis toppal az ágy.

- Én ebből nem veszek fel semmit. – néztem határozottan a csajra.

- Pedig de! – mondta ellent mondás nem tűrő hangon.

- Szerinted fogok tudni dobolni ekkora magassarkúba? – mutattam egy 20 cms platformos holdjáróra. – És a szoknya? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Mindent meg lehet oldani! – mondta flegmán.

- Akkor barátom, te mész ki dobolni, mert én ezeket fel nem veszem. – mutattam az ágyra. Még vitatkoztunk egy kis ideig, de nem sokáig bírta ezért ott hagyott. Törölközővel magamon ültem le a kanapéra és nyomkodtam a telefonom mikor Lou és az összes fiú egész pontosan az 1D, 5SOS és a bandatársaim berontottak a szobába. Megijedtem és a törölközőhöz kaptam a kezem és egész picire zsugorodtam össze a kanapén.

- Kifelé! – ordított a srácokra Lou.

- Na, had halljam mi a probléma? Mariát teljesen kiakasztottad. – nevetett.

- Nem veszek fel magassarkút, szoknyát és kis topot, ennyi. – néztem rá úgy, hogy ha neked is meg kell mondanom a magamét, megteszem. Lou egy nagy fogason húzogatta ide, oda a ruhákat majd a végén egy piros nadrágot egy lenge batman-es ujjatlant adott farmerdzsekivel és egy fekete magassarkúval.

- Tudom, hogy nem szeretnéd ezt a cipőt, de jól fogsz benne kinézni, hidd el. A doboláshoz meg leveszed. Oda rakod magad mellé és senki nem fogja észrevenni. – kacsintott. – Na, most gyere, megcsinálom a hajad. -  Lou megszárította a hajam és oldalra fésülte egy nagyon kevés sminket még tett rám.

- Kész vagy Ginger. Nagyon szép vagy. – simította meg kedvesen a vállam.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá.

Nem tartott sokáig ez a pillanat mivel a srácok berontottak és közölték, hogy kb egy órája vagyok itt Lou-val és kezdenénk, mert az 1D mindjárt befejezi. Kimentem és jött a nagy kapkodás és rohanás a füleseket ránk kötötték majd mikor kiléptünk volna a színpadra eszembe jutott, hogy nincs nálam a dobverőm. Visszarohantam az öltözőbe és újra ki a színpadhoz.

- Srácok, most következik az utolsó banda. Köszöntsétek a Pink Eyes-t. – konferált fel minket Harry.  Mikor kiléptünk a színpadra kicsit megfagyott a hangulat. A srácok persze ott hagytak minket, hogy kezdjünk azt a helyzettel, amit akarunk. Rutinosnak még nem mondhatnám Joelt, de a kezébe vette az irányítást és úgy nézett ki egész jól csinálja. A végén hatalmas nagy ovációt kaptunk és visítást.  Meghajoltunk, mikor a többi fiú is kijött és a másik két csapat.

- Na, srácok had halljuk kit akartok hallgatni a koncerteken? – kérdezte Niall. A tömeg egy emberként kezdte a Pink Eyes-t kiáltani.

Lementünk a színpadról a lihegőbe mikor Luke mellém vágódott a kanapén.

- Úgy nézem, nem szabadulsz meg tőlem.