5.fejezet

Sziasztok, meghoztuk a következő részt :) 

Nagyon örülünk és az egy feliratkozónak, kommentre és az egyre több oldalmegjelenítésnek :) Igyekszünk jövőhéten hozni a következő részt :) Mindenkinek jó olvasást:)

Puszi Gigi és Salve. 

Már három hete vagyunk itt a táborba és még semmi érdekes nem történt. Még mindig 15-en vagyunk és már csak egy hét és kiderül, hogy ki megy a fiúkkal turnézni. Ami engem illet nem történt az a bizonyos este óta semmi. Délelőttönként mindig próbálunk, délután valami szabad foglalkozás, este meg buli ahova én sose megyek. Vacsora után mindig a faházba visszamegyek, és általában zenét hallgatok és alszom. Senkivel nem építettem ki semmilyen kapcsolatot, mert nincs szükségem hormon túltengésbe szenvedő idiótákra. Ezért vonulok mindig el. Ami a többi srácot illeti, csak a dohányzóhelyen találkozunk, de ha ott van Zayn sose megyek oda mindig várok míg elmegy, ha ő van ott hamarabb, ha meg én akkor ugyan ez a szitu csak akkor jön oda, ha nem vagyok ott.

- Ginger gyere már legalább ma este bulizni. – nyitott be hozzám George.

- Minek? Hogy majd ne tudjam a sok részeg idiótát levakarni magamról? – húztam fel a szemöldököm.

- Reménytelen vagy. – legyintett lemondóan.

- Nem, csak elővigyázatos. – miután rám csukta az ajtót halottam őket elmenni. Elmentem zuhanyozni és visszafeküdtem az ágyba.

Nem nagyon tudtam aludni ezért pizsibe elindultam a cigiző hely felé. Nagyon sötét volt kint és a kis szűk hely az úttól félreesett ezért már csak emlékezetemre támaszkodva tértem le a kivilágított útról. Mire végre megtaláltam azt hittem reggel lesz. Szokásos a falnak támaszkodva gyújtottam rá. Olyan rohadt sötét volt ma este, hogy csak a cigi parázsló végét láttam. Felnéztem az égre és még a holdat se lehetett látni a felhők miatt. Olyan érzésem volt mintha egy nagy sötét semmibe lennék. Ekkor hirtelen megmozdult valaki a sötétbe a kavicsok recsegtek a cipője alatt. Hirtelen levegőt se mertem venni csak álltam abba bízva, hogy nem vesz észre a szívem a torkomba vert.

- Te jó ég. Miért vagy úgy beparázva? Itt a táborba ki a fene bántana? – jött velem szembe a hang. Ekkor már tudtam, hogy a lehető legkellemetlenebb személybe botlottam bele.

- Mit keresel itt? – kérdeztem szinte suttogva

- Azt, amit te. Különben is én voltam itt hamarabb, szóval? – lépett még közelebb hozzám. Már az illatát is éreztem.  

- Felejtsd el, hogy most lelépek innen. Ha nem tetszik, akkor te húz el innen. – löktem el magam a faltól mérgesen. Egy centi volt köztünk a távolság ilyen közel Nicken kívül még senki sem volt hozzám, aki pasi. Zayn csak egy kicsit dőlt előre és én autó, automatikusan hátráltam, de nem sokáig tudtam araszolni, hátra mert a fal megállított.

- Na, mi van? Alább hagyott a bátorságod? – nevettet fel és egy lépéssel megint olyan közel jött, hogy szinte az orrunk összeért. A torkomba vert a szívem, de nem féltem érdekesen ez egy más féle érzés volt. Ilyet még nem éreztem olyan fura volt.

- Hagyj békén. – sziszegtem a fogaim közt, mert megijedtem ettől a fura érzéstől. Zayn nem hagyott még közelebb jött. Előre hajolt én megmerevedtem tudtam, hogy mi fog következni legszívesebben ellöktem volna magamtól és elfutottam volna, de nem tettem, mert olyan gyenge lettem szempillantások alatt, mint akinek 40 fokos láza van. Zayn a derekam köré font a kezét és magához húzott óvatosan előre hajolt és az ajkait pár milliméterrel az enyémek előtt megállította. Majd el elengedett és röhögve félre állt.

- A legnagyobb bajod, ami itt eshet ez, drága.  – nevetve indult el. A sírás fojtogatta a torkom, de közbe nagyon dühös voltam a cigimre néztem, ami elaludt. Mérgesen ledobtam a földre majd a hátamat a falnak döntve szakadt ki belőlem a sírás. Ez elég megalázó helyzet volt és furcsa. Soha nem engedtem egy embert sem ilyen közel magamhoz. Érdekes módon nem féltem Zayntől valami nagyon furcsa dolgot éreztem. Még nem éreztem ilyet és ez dühít vajon ő is érezte ezt? Valakinek beszélnem kell erről, mert segítség kell. A fiúkkal ezt nem akartam megosztani Blankát meg nem akarom az éjszaka közepén felkelteni. Könnyeimet törölgetve indultam vissza a házba. Mikor visszaértem lefeküdtem aludni.

 * A sötét alak még midig követett. Egy piros lámpánál muszáj volt megállnom, mert elindult a forgalom. Ahogy a lámpa zöldre váltott elindultam láttam, hogy valaki halad mellettem óvatosan oldalra néztem és a fekete kapucnis ember sétált mellettem a zebrán. Ahogy átértem a zebrán az ember megelőzött. Én megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. A telefonom rezgésére lettem figyelmes.  

- Buli van! – szakította meg az álmom valaki. Álmosan felültem az ágyon és a telefonom órájára pillantottam. Hajnali 3 óra.

- Ébresztő Show Time. – ugrott be Harry a szobámba.

- Mi a franc van? – ültem morcosan az ágyon. A szemem törölgettem álmosan.

- Buli. – vigyorgott Harry.

- Na, menj a fenébe. – dőltem vissza az ágyba. Az egészbe az volt a vicc hogy nem viccelt Harry. Pizsamanadrágba és egy meleg pulcsiba csoszogtam a fiúk után. Hulla fáradt voltam azt se tudtam mi van. Nick átkarolta a derekam én a vállára hajtottam a fejem és úgy bandukoltunk a nagy színpad felé.

- Mikor jöttetek vissza a buliból? – kérdeztem Nicket.

- Úgy 20 perce.

- Az jó. Mit fogunk előadni?

- Neon Trees Everybody Talks.

- Azt szeretem.

- Azt mindenki szereti és jó is. – ásítottam egy nagyot. Az egész ugyan úgy kezdődött, mint az első az egyik szervező felment a színpadra és elkezdett beszélni.

- Szóval azért gyűltünk itt ilyen korán/későn össze, mert ha a fiúkkal fogtok turnézni mindig minden körülmények között készen kell, álljatok koncertezni. Úgy, mint múltkor fogtok színpadra lépni. A sorrend nem változik.

- Akkor mi vagyunk az utolsók. – ásítottam egy nagyot. A fiúk a zsűri asztalnál ültek. Én helyet foglaltam a földön körülöttem a srácokkal. Nick vállára hajtottam a fejem és úgy néztük a műsorokat. Elég gáz volt a felhozatal, hogy mindenki álmos volt és fáradt. De azért akadtak meglepően jók is. Már a vége felé közeledett a műsor mikor láttam, hogy Joel egyre laposabbakat pislog George bealudt és Nick is már félálomba nézett ki a fejéből. Összeszedve minden energiám feltápászkodtam és minden fiút felhúztam magammal.

- Oké. Srácok én is nagyon fáradt vagyok, de meg kell csinálnunk oké? Joel szedd össze megad nem akarok egy hamis hangot se hallani mert szétverlek. Srácok ti is kapjátok össze magatok, mert a dobverőkkel fogok hátulról mindenkit dobálni. Mindenki hulla fáradt nézd meg a srácok ők is már majdnem elalszanak az asztalok előtt. Rázzuk fel a bulit rendben?

- Ginger………- nyögték a nevem álmosan.

- Nem halottam! Bulit csinálunk?

- Igen.

- Tessék?

- Igen.

- Még mindig nem hallom!

- IGEN! – üvöltötték velem. Sikerült kicsit felrázni a srácokat, de az én fáradtságom olyan szintre jutott, hogy elkezdtem fázni, de úgy mintha a Déli sarkon lennék. Vacogva mentem fel a színpadra. Joel kezdte egy kicsit élezgetni az embereket. A dobok mögé ültem és vártam, hogy a fiúk összerakják a gitárokat az erősítőkkel. Ekkor Liam felállt az asztal mögül és elindult a színpad felé egyenes hozzám jött.

- Mintha fáznál. – mosolygott rám.

- Mindjárt jobb lesz, csak megvárom, míg a srácok összeszedik magukat.

- Addig itt a kabátom. – levette a farmer dzsekijét és oda adta.

- Köszönöm. – felvettem a kabátot ő meg lesétált a színpadról. Láttam, hogy lepacsizik a srácokkal.

Nagy nehezen összeszedték magukat a srácok és elkezdtük a számot. Tényleg beleadtunk apait, anyait ebbe a dalba. Jól sikerült, mert a srácok a tollakkal doboltak az asztalon és vigyorogtak. A szám végeztével lesétáltunk a színpadról és visszaindultunk a házba. Én, úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba és aludtam.

Reggel nagyon nehezen tudtam felkelni, de muszáj volt. Bementem a fürdőszobába és levetkőztem majd megfürödtem és egy ruhát kerestem magamnak.  Egy amerikai zászló mintás pulcsit vettem fel egy kék nadrággal és piros vászoncipővel. A hajam felzseléztem és nem tudom miért, de úgy gondoltam, hogy kihúzom a szemem. Fekete vékony tus vonalat húztam és macskaszemet csináltam magamnak.

Mikor kijöttem a fürdőből a srácok már felöltözve vártak rám.

- Hová készülsz? – kérdezte Joel.

- Sehova. – ásítottam álmosan.

- Akkor minek a smink? – nézett rám még mindig kérdően Joel.

- Mert vagy 20 cm-s karikák vannak a szemem alatt? – válaszoltam.

- Ez sosem zavart. – firtatta a témám még mindig Joel.

- Hagyd már békén. – mordult rá George.

- Látom ma mindenkinek jó napja lesz. Enyhén feszültek vagyunk. – indult kifelé Nick. Hátul álmosan kullogtam a srácok mögött Liam kabátját cipelve magammal. Az ebédlőbe mindenki fúl komásan ült az asztalnál. Elkezdtük a reggelit mikor a szervezők megint kiálltak és közöltek öt csapatot, akik elhagyják még ma a tábort. Így 10-en folytatjuk tovább a tábort. A mondóka végén a kávémmal elindultam a cigizős hely felé. Ott rágyújtottam és elmélkedtem egy kicsit az élet nagy kérdésein. Na, jó nem. Csak álltam és hülyén néztem ki a fejemből. Épp elnyomtam a cigim mikor Liam és Zayn cigivel a szájukba jelentek meg.

- Jóó reggelt. – köszönt Liam.

- Neked is. – mosolyogtam rá.

- Lehetne jobb is. – mormogta az orra alatt Zayn.

- Köszi, reggel a kabátot. – nyújtottam Liamnak a kabátját.

- Szívesen. Láttam azért nem jött rosszul.

- Nem. – kiittam a maradék kávém, míg a srácok röhögtek valamin.

- Limuci, néha annyira kedves tudsz lenni, hogy a nyálam kicsordul tőled. – kezdte Zayn gúnyosan.

- Zayn! – szólt rá Liam.

- Még jó, hogy van olyan ember, aki túllát az önteltségén és észreveszi, ha a másik embernek is szüksége van valamire. Nem csak azt veszi észre, amiből előnye származik. Köszi Limuci. – utánoztam Zaynt az utolsó szóba. A két srácnak az álla a földet csapkodták döbbenetükbe. Lehet egy kicsit erősebbet kellett volna, mondjak, de most csak ennyi telt tőlem. Visszaindultam ebédlőbe azzal a szándékkal, hogy egy kis kávét kérek a konyhás nénitől. Pechemre nem találtam ott senkit így csalódottan indultam a próbára.

- Ginger. – hallottam magam mögül az ismerős hangot. Hátra fordultam és Luke siet felém.

- Hello. – mosolyogtam rá.

- Mi a helyzet? – kérdezte kedvesen. Lehet ez most hülyén hangzik de ő tényleg olyan kedves volt.

- Kávét akarok. És fogytán a cigim. – kicsit hisztis volt a hangom.

- De jó ma mindenkinek ilyen vidám napja van. – emelte égnek a szemét.

- Bocsi. Jössz a cigis hely felé?

- Aha, miért ne? – elindultunk a cigizős hely felé. Ott pár srác állt és beszélgettek. Lukkal ilyen semmit mondó témákról beszélgettünk mikor megjött a csapatársa azt hiszem Michael.

- Kimegyünk a boltba kell valami Luke? – kérdezte a srác.

- Kell csoki, chips, kávét hozz sokat és erőset meg két doboz aranymarbit.

- Nem kávézol és nem is cigizel. Minek? – nézett kérdően a srác. Utána rám nézett én pont akkor fújtam ki egy adag füstöt a tüdőmből. – Áhh már értem. Oké kb egy óra és itt vagyok. – kacsintott Michael és elment.

- Nagyon köszönöm. – néztem Lukera.

- Nincs mit. – Nagyjából ebből állt a beszélgetésünk.

 Utána se történt sok mindent beült a próbánkra jól elvolt a srácokkal sokat hülyéskedtünk. Az egész napot együtt töltöttük, míg nem elérkezett az este és a szokásos party time.

- Ginger naaaaaaaaaaaa? – ültem az ágyam szélén ő az ajtóba állt és kérlelt, hogy menjek velük, mert ma náluk lesz buli.

- Nincs kedvem. – dőltem hátra az ágyon és a fa mennyezetet bámultam.

- Miért vagy ennyire antiszociális? – kérdezte hitetlenkedve

- Semmi közöd hozzá. – mordultam rá.

- Hejj, Hagyd békén. Ha nem akar menni nem. Ennyi. – szólt rá Nick.

- Jól van, na, ha még is meggondolnád magad, akkor a pálya után a negyedik ház a mienk. És ne haragudj. – nézett bocsánat kérően.

A srácok elhúztak a buliba én meg ott ültem az ágyamon és néztem tanakodtam, hogy menjek vagy ne? Luke még is szerzett nekem kávét és cigit. Úgy határoztam fürdés után döntök. De amikor törölközőbe ültem az ágyamon akkor se voltam előrébb. Ekkor egy hang a fejembe azt mondta mi a fene bajom lehet? Ott vannak a fiúk, és ha gáz a buli lelépek. Hirtelen ötlettől vezérelve felugrottam és szekrényemből kivettem egy fekete fehér mintás macskanadrágot, egy barna felsőt és egy designe szemüveget.

Egész meglepődtem, hogy kezdtem lányosan kinézni. Semmi sapi meg bő gatya. A hajamat felzseléztem, vagyis igazítottam rajta, mert a gőz nem tett jót neki. Utána elindultam megkeresni a srácok házát. Nem volt nehéz megtalálni, mert üvöltött a zene. A ház teljese ugyan olyan volt, mint a mienk három szoba egy nappali és egy fürdőszoba. A hát tömve volt pasikkal. Ez persze minden szingli csaj nagy álma, hogy egy kan buliba egyedül lehessen csaj és kedvére mazsolázzon a srácok közt. Na, velem nem ez a szituáció. Sokan voltak és úgy éreztem magam, mint az egér, aki a macskákkal teli ketrecbe sétál be.

- Hát te? – állt elém nagyra nyílt szemekkel Nick.

- Nem tudom, úgy gondoltam benézek. – vigyorogtam nem túl meggyőzően.

- Na kivele miért vagy itt?

- Baj?

- Nem.

- Akkor? – néztem értetlenül. Átkarolta a derekam és bementünk a házba.

- Nem is tudtam, hogy jártok. – jött elénk egy ismeretlen tag.

- Nem járunk. – vágtuk rá kísértetiesen egyszerre. Nick elengedte a derekam és befelé tolt a tömegbe. Egy asztalon tonna pia sorakozott. Nick oda lépett és töltött nekem valami piát.

- Elég. – szóltam, rá mert nem akarok lerészegedni. Nick miután odaadta a piát lelépett. Király volt a buli ott álltam egy falnak dőlve és néztem, hogy a sok pasi hogy szórakozik.

- Elhagyott a herceged? – nézett oldalra Zayn miközben töltött magának piát.

- Hagyjál már békén. – fordultam el tőle.

- Ginger. – ugrott elém Louis.

- Helló. – hátráltam rögtön.

- Táncolunk? – kérdezte kacéran.

- Nem köszi. Ezt most kihagynám. – utasítottam vissza. Lou szomorúan kullogott el.

- Táncolunk? – állt elém Luke.

- Nem. Bocsi. – küldtem felé egy bocsánatkérő fejet.

- Szerzett neked cigit és kávét te meg így visszautasítod? – vigyorgott gonoszkásan Zayn.

- Kuss. – mondtam mérgesen. Az este folyamán az összes srác meg akart táncoltatni. Persze mindegyiket visszautasítottam. Már haladok, hogy eljöttem a buliba, de nem fogok mindjárt az egész táborral táncolni. A banda társaim persze a szenvedésemen jól szórakoztok meg a zavaromon mivel a városunkba én voltam a leszbikus csaj így nem sokan akartak velem táncolni. Gyorsan elmenekültem cigizni. Épp a gyújtom után kutatva tapogattam végig a nem létező zsebeim.

-Francba! – szitkozódtam mérgembe. Ekkor Zayn persze hát ki más nyújtotta felém a gyújtóját.

- Mióta lettél te ilyen kedves? – kérdeztem miközben nagyot szippantottam a cigimből.

- Nem vagyok kedves csak idegesített, hogy itt csapkodva keresed az öngyújtód. – én hülye meg azt hittem kedves akart lenni. Utána nem is beszéltünk csak álltunk néma csendbe és szívtuk a ciginket. Hirtelen egy fura hangot hallottam és oda kaptam a fejem. Úgy figyeltem, mint a vadászkutyák mikor megneszelnek valamit.

- Ne legyél már ilyen szánalmas! Mitől félsz? – förmedt rám mérgesen. Ekkor Nick jelent meg a sötétbe.

- Minden rendbe? – bökött Zayn felé.

- Csak egy bunkó ennyi. – vontam vállat és vissza indultam a buliba.