2. fejezet

Sziasztok :) Meghoztuk az új részt :) Remélem mindenki elégedett volt az első fejezettel :) Nagyon remélem, hogy a következő fejezetet tudom jövőhéten hozni addig is mindenkinek nagyon jó olvasást. Ha van vélemény vagy bármi észrevétel a bloggal kapcsolatba ne tartsátok magatokba :) 
Puszi Gigi és Salve 

*A telefonom próbáltam kihalászni a zsebemből, de nagyon nehezen ment a szűk farmerom miatt. Még egy pillantást vetettem hátra és félve vettem észre, hogy a „kísérőm” is gyorsított a léptein. Remegő ujjaimmal próbáltam feloldani a billentyű zárat, de hála magamnak valami rohadt bonyolult ábrát kell berajzolni és sokadik próbálkozásra sem ment ettől csak idegesebb lettem és még nehezebb lett megoldanom a feladatom. A századik próbálkozásra végre sikerült és iszonyat gyorsan tárcsáztam Nick számát. De hiába nem vette fel. Utána Joel következett, de nála foglaltat jelzett. George volt az utolsó reményem, de őt sem tudtam elérni. A fekete ruhás férfi olyan közel volt hozzám, hogy már a lépteit is hallottam.

Egy újabb rémálom és egy csodálatosan gáz nap az iskolába. Reggel a szokásos rutinomat végeztem fürdés, fogmosás, haj beállítás és öltözködés, felszállás a buszra, leszállás a buszról. Blansal találkoztunk reggel és egy kávéval mentünk megkezdeni számomra az utolsó napot az iskolába a táborig. A tábor Londonba lesz és bekerültünk a legjobb 20 csapatba. Az 1D azért hirdette meg a tábort, mert volt egy botrány, ami miatt nagyon sok rajongó elpártolt tőlük így veszélybe került a turnéjuk. Sőt a 4 elő zenekarból 3 visszalépett. 5 Second of Summer mellé keresnek még egy elő zenekart ezért lett meghirdetve a tábor. 

-  Izgulsz már? – érdeklődött Blanka.

- Nem. Miért kéne izguljak? Azt csinálom, majd amit szeretek a három balfék meg velem lesz, ha nem csajoznak majd. – forgattam a szemeimet.

- Na, majd, ha nem figyelnek, hívj. – karolt belém Blans és indultunk be a suliba. Az iskolába, mint mindig most is sok méregető szempár kísért végig a folyosón. A folyosón pont három emlegetett szamár jött velünk, szembe mert nekik is matek órájuk lesz, mint nekünk.

- Helló. – pacsiztam le az összes fiúval Blanka meg jól hátba veregette őket.

A terembe minden szempár a srácokra szegeződött. Hát igen bátran állíthatom, hogy a suli legjobb férfijaival játszok egy bandába. Én és Blans a leghátsó padba ültünk elénk meg a fiúk. Egész órán leveleket juttattak vissza különféle lányoknak.

- Ez csúcs. – forgattam a fiúkra a szemem. – Azt hiszem imádni, fogom azt az egy hónapot, amit ezekkel fogok tölteni. – kezdtem egy kicsit kétségbe esni.

- Nyugi. Majd hívsz, ha van valami. Különben is két óra kocsival London. – biztatott Blanka.

A csöngő megváltás volt. Nem tudom miért akadtam most ki ezen ennyire mivel a srácok mindig ezt csinálták csak lehet, hogy most jobban oda koncentráltam mivel egy kerek hónapot fogok velük tölteni összezárva. Imádni fogom, hogy a sok csaj hogy rohangászik utánuk.

-  Olyan képet vágsz, mint aki citromba harapott minden oké? - Nagy gondolkodásomból Nick ébresztett fel.

- Hát nem igen…… Mi a fenét fogok csinálni több száz nyávogó csajjal, akik körülugrálnak majd titeket?

- Féltékeny vagy?

- Egy frászt!!

- Ginger nyugi rendben? Egyik visító csaj sem fog téged pótolni. Te maradsz a mi kis vörink. – lökött vállon Nick. A vöri onnan ragadt rám, hogy kis koromba még vörös volt a hajam és rám ragadt ez a név. De most már hála égnek egy kis festék segítségével barna lettem.

- Ha elmerészeltek hagyni eskü ott hagylak titeket.

- Mindenki szeret, ne csináld már itt a hisztiset. Pont ezért bírunk, mert neked az agyad a helyén van, és nem hisztizel minden hülyeségen. És van humorérzéked ez az, ami a legfontosabb. Na, gyere, mert még itt rombolom le a macsó hírnevem.

Ennyit a meghitt pillanatról. Lehet, kicsit olyan vagyok, mint egy fiú, de könyörgöm, attól még lány vagyok. Nekem is lehetnek bekattanásaim.

Suli után mentem haza aztán meg a próbaterembe a fiúkhoz. Ott hatalmas meglepetés fogadott, mert iszonyat nagy buli volt a raktár helységbe. Nagyon sok ember bulizott bent persze a nagy része mind csaj volt.

- Hát itt mi a fene van? – torpantam meg az ajtóba.

- Nem látszik te Bu*i? – kérdezte meg előttem egy magas szőke cicababa. Miután jól beszólt Nick mellé tipegett és lesmárolta. Kérdőn néztem Nickre, hogy ezt most mire véljem, de ő megrántott a vállát és utána minden figyelmét a csajnak szentelte. Hát nálunk ez így működik, ha meg akarják dönteni a csajt, akkor, hagyják, hogy a csaj beszólogasson nekem. Engem meg már nem igazán érdekelnek az ilyen fajta beszólások. Szem forgatva kimentem az épület elé és rágyújtottam egy cigire.

- Hát te? – jött ki George.

- Azt hiszem, egyértelmű mit csinálok.

- Miért vagy ma ilyen harapós?

- Mert úgy 3 perce bu*isztak le? – gúnyolódtam vele.

- Tudtommal én nem. Na csá. – sarkon fordult George.

- Héj, bocsi ne haragudj nem akartalak bántani. Csak már kezd nagyon elegem lenni az ilyen fajta rosszindulatú megjegyzésekből.

- Annyira sajnálom. Hogy tudnák segíteni? – nézett rám szomorúan George.

- Tudod te. – löktem vállba.

- Na, jó azért mindenbe én se vagyok benne. – röhögött képen.

Bent a buli még jó sokáig folyt. Utálom az ilyen össze jöveteleket. Nem tartom magam nyominak, de azt, hogy a nem létező nemi identitásom miatt néznek rám így az már sok. Nagyon kellemetlen érzés és legszívesebben ilyenkor haza rohannék és bezárkózva sírnék a szobámba. Képtelen vagyok ezt az érzést szavakba önteni, mert iszonyatos érzés. Már tudom, milyen mikor embereket rekesztenek ki különböző közösségekből. Az a szerencsém, hogy itt van nekem a három srác és Blans.

- Már megint bagózol? – jött ki nevetve Nick. – Van egy szálad?

- Azt a csóró mindened. – nyújtottam felé az arany marbis dobozt.

- Na, mi lett a szőke csajjal? Nem tudtad megdönteni? – néztem rá kérdően.

- Tiszta ostoba tyúk. – szippantott egy nagyot a cigiből.

- Ahha. – elnyomtam a cigim és befelé indultam.

- Most meg mi a fene van veled? – kiabált utánam

- Az, hogy hagytad, hogy le bu*izzon.

- Mi van veled? Meg fog jönni? – kérdezte röhögve. – Nem szoktál ilyeneken fent akadni.

- Hogy te mekkora bunkó vagy. – hitetlenkedve mentem vissza a buliba. Imádom a srácokat, de néha nagyon nehéz velük. A srácok úgy intézték, hogy egy mini koncertet sikerült letolnunk. Utána sikerült egy jó ürüggyel elindulnom haza.

A héten már említettem anyuéknak ezt az 1 hónapos kis tábort. Nem repestek az örömtől, de azt mondták még átgondolják ezt a dolgot. Ma pedig már jó lenne, ha dűlőre jutnának, mert holnap után megyünk Londonba.

- Hogy hogy ilyen korán? Később vártunk haza. – nézett rám apu a kanapéról.

- Fáradt vagyok ezért léptem le hamarabb. – néztem rá kérdőn.

- Tudom miért nézel így, de még nem tudjuk, hogy ez jó ötlet lenne, ha elmennél. Ez egy nagyon fontos döntés.

- Jó mind egy. Megyek aludni. – szomorúan elindultam a szobámba. Kicsit csalódottan felhívtam Blankát.

- Ginger miért nem szóltál, hogy leléptél? – kérdezte kicsit mérgesen.

- Bocsi. Csak már nagyon elakartam szabadulni.

- Mondta Geroge mi történt.

- Hát jah. – mondtam a kelleténél kicsit csalódottabban.

- Anyudék még nem döntöttek?

- Nem. – mondtam szomorúan.

- Holnap reggel át megyek okés?

- Jóóóóó. – lelkesedtem rögtön. Még pár percet beszéltünk aztán leraktam a telefont és elmentem fürdeni majd aludni.