3. fejezet.

Sziasztok kedves olvasók :) Meg hoztuk a harmadik fejezetet. Tudom, hogy jövőhétre ígértem, de nem lesz időm felrakni Kedden a részt. Ha időm engedi talán Szombaton hozom a következő részt :) Nagyon köszönjük az ennyi oldallátogatót :)
Mindenkinek nagyon jó olvasást Puszi Gigi és Salve. 

* A torkom a szívembe dobogott. Próbáltam szaporázni a lépteim, de az adrenalin inkább volt bénító hatással rám, minthogy segített volna. Éreztem, hogy egyre lassabban megyek már szinte totyogok.

- Jó reggelt. – ugrott rám Blanka.

- A lábam…. nyafogtam. – addig forgolódtam míg Blans fenékre esett.

- Na, köszi. – húzta el a száját. – De mind egy is ki a király? KI a király? KI A KIRÁLY??? – ordított már a végén Blans

- Én. Hogy ezt korán reggel elviselem. – válaszként egy párnát kaptam az arcomba.

- Te maki elintéztem, hogy mehess a táborba.

- Hogy mi? – ültem fel azonnal az ágyon.

- Anyuddal beszéltem meg apuddal ők felhívták a szervezőket és minden oké. Lehet bőröndöt pakolni. – vigyorgott ezer wattosan barátnőm. 

- Atya ég. – sokkoltam le azonnal. Szerintem még vagy órákig ülhettem volna ott kitágult pupillákkal, de drága barátnőm gondoskodott róla, hogy ez ne történjen meg egy újabb párna segítségével.

- Jól van már! – mordultam rá mérgesen.

- Jó bocs. – vágott bűnbánó fejet úgy három másodpercig. Nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból elmentem tusolni és felhúztam magamra valami itthoni ruhát. A hajammal nem volt kedvem foglalkozni így csak egy sapkát húztam rá. Blanka annyira bepörgött, hogy még reggelit is csinált, míg elkészültem utána együttes erővel neki álltunk bőröndöt pakolni.

- Ginger nem hiszem el, hogy egy szoknyád sincs. – túrta fel barátnőm hatod gyára a szekrényem.

- Már te is kezded? – kezdtem mérges lenni.

- Nem, dehogy. Csak, ha valami olyan koncertet adtok.

- Blanka! Szerinted egy dobos doboláshoz milyen sűrűn vesz fel szoknyát? Tud, ott széttesszük a lábunkat. A széttett láb és a szoknya nem barátok, sőt még kényelmetlen is.  – A mondatom után Blanka úgy elkezdett röhögni, hogy bedőlt a bőröndbe.

- Széttett láb mi? – húzogatta perverzen a szemöldökét. Én egy párnával ajándékoztam meg e hallatán.

 Még ökörködtünk egy fél napot Blankával és elcipelt szoknyát venni. Aminek hát nem tudom, hogy örüljek-e de anyu mikor meghallotta olyan boldog lett, hogy a hitelkártyájával ajándékozott meg mondván annyit költök szoknyára amennyit akarok. Persze nem egy két szoknya lett belőle, hanem egy szatyornyi. De volt egybe ruha, nyári kis lenge szoknyák, tapadós mini szoknya, farmerszoknya, kisestélyi. Szóval az összes szoknya félét felvásároltuk. Persze azért egy két új csőnadrágot és tornacipőt is vettünk. Ja és magassarkút persze. Ezen vagy egy óráig veszekedtünk Blankával, de nem engedett mondván, ha van, szoknya kell magassarkú is. Otthon persze anyu és Blanka az összes ruhát felpróbáltatta velem.

- Örülök, hogy elmész, mert legalább hordasz majd szoknyát. – lelkendezett anyu.

- Ezt most úgy mondtad, na, végre elhúz innen.

- NEM. Dehogy is. Azt akartam ezzel mondani, ha tudom, hogy egy tábor ilyen jó hatással van rád már régebben elküldtelek volna. – hihetetlen, hogy anyám egy pár magassarkúnak és egy szatyor szoknyának mennyire tud örülni.

Az este szörnyen telt. Miután Blanka lelépett anyám azt hitte, hogy valami baba vagyok és össze vissza öltöztetett meg sminkelt. Alig bírtam elszabadulni tőle. Az este végére még egy neszesszernyi sminket is elpakoltam a szoknya és magassarkú közé. Nem nagyon szoktam sminkelni, csak ha buliba megyek, de akkor is egy kis tus és ennyi. Lefekvés előtt még a bőröndbe dobtam négy pár dobverőt. - Hát igen nálam ez egy fogyó eszköz. Utána lefeküdtem.

Reggel anyu keltett, hogy nem sokára itt vannak, a fiúk értem szóval siessek. A fürdőszobába mentem letusoltam, hajat mostam majd felzseléztem azt. A ruhámat igyekeztem kényelmesen összeállítani. Egy melegítő nadrágot vettem fel egy trikóval és egy szürke maci pulcsival. Egy sapkával és egy napszemüveggel egészítettem ki a szettem.

Lementem reggelizni majd kaja után felvettem a cipőm és a kézi táskám majd elköszöntem anyuéktól. A fiúk már kint vártak a kocsiba. Bepakoltuk a bőröndömet hátulra. Joel vezetett Georg ült mellette én és Nick hátul ültünk.

-  Ugye pakoltál be plusz ütőket? – kérdezte Joel.

- Persze. Vannak plusz pengetők? – érdeklődtem.

- Igen. Egy doboz tojás?

- Igen hátul van. – Ez a kis apróság Joelnek kell, ha bereked, akkor egy nyers tojást megeszik és semmi baja nem lesz. Undorító, de legalább segít neki. Egész úton zenét hallgattam és bealudtam. Arra ébredtem, hogy George kelteget.

- Álomszuszék ideje felkelni. MEGÉRKEZTÜNK!!!! – ordított egy hatalmasat utána.

Körbe néztem, de egy hatalmas falon kívül és egy csomó biztonsági őrön, ja meg egy csapat ordító csajon kívül nem láttam semmit. Az egyik fekete ruhás gorilla Joellel beszélt valamit utána kitárult a nagykapu és begördültünk a táborba. Semmi extrát nem láttam olyan volt, mint a többi táborhely egy csomó faház, egy tó és baromi sok fű. A D5-ös faház előtt parkolt le Joel.

- Na, srácok mostantól egy hónapig itt lakunk. – nézett körbe fej vakargatva Joel. Nekem tetszett egy csendes helyen volt a faház nem volt mellettünk más ház.

- Azt mondta a csávó a kapu előtt, hogy menjünk délre ebédelni, ami egy közös ebédlőbe lesz. 8 kor lesz reggeli 12-től ebéd és 17-től meg vacsora ez, mint már mondtam ebbe a közös ebédlőbe lesz. A többi programról meg majd minden nap elején értesítenek. Azt hiszem ennyi, ha valami ki maradt volna, majd közlöm, ha eszembe jut. – Joel ezzel befejezte a monológját. A faházakba elkezdtünk bepakolni. Rögtön belépve egy nappali feelingű helység volt kanapéval kandallóval meg fotelekkel. A nappaliból nyílt három szoba plusz egy fürdő.

- Miért van itt csak három szoba? – forgolódott Nick

- Mert az egyikbe van egy emeletes ágy. Enyém az egyik egyágyas STIPPSTOPPP!!! – és már rohantam is a hozzám közelebb eső szobához.

Halottam, hogy a srácok még veszekednek, de nagyon, hogy ki hova fog feküdni. Én kényelmesen kipakoltam és elhelyezkedtem mikor bejött Joel szólni, hogy induljunk el az ebédlőbe.  Röhögve és hülyéskedve sétáltunk a nagy ebédlőhöz ahol már mindenki ott volt. A nagy szúnyoghálót kitárta George és beléptünk. Na, akkor jött a nagy pofára esés az egész ebédlőbe csak fiúk ültek egy csaj nem volt. És valószínű már mindenki ott volt mivel csak egy asztalt volt üres ahol a Pink Eyes felirat díszelgett.

- Figyelj már, itt egy suna!! – kiáltott fel egy csávó az egyik asztaltól. Kicsit kellemetlenül éreztem magam. Na jó, nem, állati ciki volt a helyzet. Lányos zavaromba csak bemutattam a csávónak és elindultunk az asztalunk felé.

- Mi a fene van itt? Meleg parti? – néztem körbe

- Nem tudom, de azt hittem lesznek csajok. – nézett körbe Joel.

- Hát úgy látszik, itt csak egy csaj van és az Ginger. – nézett rám Nick.

A kaja nagyon kellemetlenül telt. Láttam az 1D-t egy és a 5 Second of marsot egy külön asztalnál. Az ebéd végén egy idősebb ember mondta, hogy csak vacsora után lesz, program addig szabadok vagyunk, és azt csinálunk, amit akarunk. A kijáratnál egy papírt nyomtak a kezünkbe, hogy melyik bandának hol van a „próba terme” inkább a faház ahol lehet, majd próbálunk.

- Srácok hallottam két szervezőt beszélni, hogy ma este rendezik a „mély víz” nevű feladatot. – mondta már a faházba George.

- Az mi? – kérdezte Joel.

- Semmi extra. Csak annyi, hogy ott mondják meg neked milyen sorrendbe léptek fel és aki nem jó az kiesik. Ennyi. – vágódott el halál nyugodtan George.

- Próbálnunk kéne nem? Meg megbeszélni mit fogunk játszani. – állt fel Joel. Még egy másfél órát fetrengtünk aztán elindultunk megkeresni a próbatermünket. Egész jól kis berendezett kis faházak voltak. Az egyik fal csak tükörből állt előtte volt a mikrofon állvány mikrofonnal két hangfal és a dob felszerelés.

- Egész zsír a próbatermünk. – forgott körbe George.

- Hát jobb, mint a lepukkant raktárunk. – a dob mögé sétáltam és szemügyre vettem. Egész kis pofás darab. Jó lesz rajta gyakorolni.

- Na, akkor beszéljük meg, hogy milyen szám legyen. – ült le Joel a földre. Mi is leültünk egy kört alkotva.

- Én azt mondom, legyen Rock. – mondta George.

- Legyen 1D. – vetette fel Joel.

- Persze nyaljunk már tövig mindjárt az első nap. – mondtam szem forgatva. – Srácok ez olyan, mint az X faktor. A színesség a lényeg, hogy minél több stílusba tudjunk játszani. Egyik nap rock aztán pop majd Jazz. Persze nem árt valami zúzóssal indítani.

- A többiek bajon mit fognak játszani? – nézett kérdőn Nick 

- Nem tudom, de én egy klasszikusra gondoltam. Green Day American Idiot. Mindenki ismeri nem az a langyos pop szám és rendesen hallatszik benne a gitár és a dob nem egy mix szerű cucc. Na? – néztem körbe.

- Én benne vagyok. – állt fel Nick  

- Én is. – állt fel George.

- Okés. – szólt Joel.

- Van egy gyönyörű gitárszóló a közepén Nick. – veregettem vállba bandatársam.

Neki indultunk az egész délutános próbának. Szerintem nagyon durván jól összeraktuk a számot. Vacsora előtt egy órával sétáltunk vissza a faházhoz. A srácok úgy döntöttek meg ismerkednek a többiekkel én meg felhívtam Blankát elmesélni neki, hogy mi volt. Telefonálásom után elindultam az ebédlőbe. Út közbe elővettem a cigim és rágyújtottam.

- Ugye tudod, hogy csak a kijelölt helyen lehet bagózni. – szólt mögülem egy hang.

- Most már tudom, köszi. – hátra se fordultam csak mentem tovább. Nem akarok még egy seggfejjel találkozni elég volt az az egy is az ebédlőbe.

- Azért megvárhatnál. – jött utánam a srác. – Szia Luke vagyok. – állt elém édesen vigyorogva a srác.

- Ciao én Ginger vagyok és nincs számodra cigim és nem jössz be. – néztem fel rá a sapim mögül unottan.

- Hű azt hiszem ezt most megkaptam. – vigyorgott még mindig ezer wattosan.

- Nem hat rám a báj vigyorod három ugyan ilyen sráccal játszok egy bandába szóval nem hat meg ez a nézés és vigyor kombó.

Finoman leráztam a srácot. Hála a kis bájcsevegésünknek már csak én hiányoztam az ebédlőből. Persze mikor bementem minden szempár rám szegeződött iszonyat cikis volt már megint. De most megnéztem az embereket az asztaloknál nem hagytam, hogy lássák mennyire zavar. Az asztaloknál különféle emberek ültek. Voltak hosszú hajú rockerek, emósok, a szép fiúk szedett szemöldökkel és alapozott arccal mondjuk ebből a kategóriából volt a legtöbb. Voltak a normálisak vagy a teljesen átlagosak, hogy nem bántsak meg senkit. Meg mi, akiknél volt egy csaj. Viszont a „sztár asztalt” is szemügyre vettem és ott is minden szempár rám szegeződött. Ennek örültem. Az asztalhoz odasétáltam lepacsiztam a fiúkkal és neki álltam az evésnek. Kaja után mindenki egy nagy térre sietett ahol egy hatalmas színpad állt.

- Srácok akkor most pedig olyat játszunk, hogy ti zenéltek a srácok zsűriznek és az utolsó öt még ma este megy haza. – nézett a körbe az az ember, aki a programokat is hirdette.

 - Arról nem volt szó, hogy ö csapat haza húz ma. –esett kétségbe mellettem egy srác.

A srácokkal visszamentünk a faházba összeszedtük a gitárokat és a dobverőm majd visszasiettünk a színpadhoz. Ott a fiúk vagyis az 1D a 5sos ült az asztalnál és akkor vágott fejbe a felismerés, hogy a titokzatos csávó aki leszólított az a 5sos tagja. Kihirdették, hogy ki hányadik ként lép színpadra és utána elkezdődött a show. Mi persze az utolsók voltunk, vagyis a 20.ak. Életembe nem röhögtem még ennyit, mint ezen az estén annyi bolond ember van. Már kezdtem álmos lenni mikor a végéhez közeledtünk. Nagyon sok csapat 1Dt játszott a What Makes You Beautifult vagy 5x hallottam az este folyamán.

- Ginger készülj, mi jövünk. – simította meg a hátam Nick.

- Ginger add a dobverőd létszíves. – nézett rám Joel.

- Minek?

- Csak add ide. – szólt erélyesebben. Én oda dobtam neki. – Te fogsz felkonferálni, hogy azt higgyék te vagy az énekes. – avatott be Joel.

- Ezt be is fogják szented venni? – néztem hitetlenkedve.

- Reméljük. – vigyorogtak.

Mikor végzett az előttünk lévő banda felsétáltam a mikrofonhoz és szembe álltam a zsűrivel. Luck persze vigyorgott, mint a tejbe tök, de a többi ember is mosolygott. Harry még puszit is küldött. Király ennyi srác között csak egyedül lenni csaj. ( Ezt ironikusan gondoltam) A srácok mellettem álltak addig.

- Helló mi vagyunk a Pink Eyes és a Green Daytől az American Idiot c. számot játszunk. – a mondatom után próbáltam egy mosolyt küldeni. Utána Joel felé fordultam ő pedig oda dobta az ütőket. Na, azért a tekintettekért érdemes volt visszafordulni. Mindenki ledöbbent. Miután helyet foglaltam beszámoltam és kezdődött a show.

A koncert után olyan eksztázisba estem hogy csak annyira emlékszem, hogy nagyon nagy sikert arattunk és még annyi, hogy a srácokkal mentünk.