4. fejezet

Sziasztok :) 
Meghoztuk az új részt :) bocsi, hogy ennyit késtünk, de nagyon zsúfolt volt az elmúlt időszak. Ha minden jól megy jövőhéten hozzuk a következő részt. Jó olvasást mindenkinek :) 
Puszi Gigi és Salve 

Ma reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Viszont annak örülök, hogy a nem jelentkeztek a rémálmok. Az éjjeli szekrényt tapogatva kerestem meg a telefonom. 7:30 ez nem is olyan rossz idő. Van fél órám, hogy az ebédlőbe érjek. Kicsászkáltam a fürdő szobába és elkezdtem készülődni. Ma fekete és kékbe gondolkodtam. Egy kék és fekete pólót vettem fel egy szűk farmerrel és egy kék sapival. Mivel nem volt túl meleg kint ezért egy dzsekit is húztam a szettemre.

Készülődés után minden szobába beszóltam, hogy ideje készülődni, mert nem fognak időbe végezni. Míg a srácok készülődtek én a telefonomat nyomkodtam a kanapén fekve.

- Ginger te honnan ismered Luke-ot? – kérdezte George

- Tegnap mikor rágyújtottam szólt, hogy van egy kijelölt hely a bagósoknak.

- Csak ennyi?

- Miért? Kéne többnek is lennie? – fordultam már George felé.

- Csak tegnap akkora sikerünk volt és a srác jött gratulálni és átölet. Nem szoktad nagyon hagyni, hogy valaki hozzád érjen és csak ezért furcsálltam.

- Ohhh. – ráncoltam a szemöldököm. – Az az igazság, hogy nem sok mindenre emlékszem a tegnap estéből.

- Ittál?

- Nem dehogy is. Csak szerintem az agyam már nem volt képes feldolgozni ennyi új infót.

- Tegnap állati nagy sikerünk volt. – huppant le mellém Joel. – Totál bekajálták, hogy te vagy az énekes csaj. Nagyon vicces volt. A szám után meg jött mindenki, hogy ez nagyon állat volt. – vigyorgott büszkén Joel.

- Kár, hogy nincsenek csajok. – jött ki a fürdőből Nick.

- Na, köszi. – forgattam meg a szemem.

- Úgy értem dönthetők. – vigyorgott rám. Én összehúzott szemmel indultam az ebédlő felé. A srácok követtek. Nick bocsánat kérés jeléül átkarolta a derekam és úgy mentünk az ebédlő felé.  Itt persze jogosan tehetitek fel a kérdést, hogy ezt miért hagytam. Nick az egyetlen férfi, akinek engedek egy pacsinál többet, de azért nem a végtelenségig. Eddig ez volt a legtöbb, amit engedtem neki meg a homlokon puszilást.

Bent nagy hangzavar volt mikor megérkeztünk egy csomóan lepacsiztak velünk. Én az emberek felére nem emlékeztem. De biztosan tegnapról voltak az új ismerősök. Nem túl sok mindent tudtam magamba gyömöszölni így reggeli gyanánt. Még javában folyt a kajálás mikor a kávémmal elindulva megkerestem a bagózó helyet. Két faház közt volt lekavicsozva egy kis rész, amit két oldalról a faházak védtek hátulról meg egy beton fal így csak az eleje volt nyitott. Az egyik faháznak dőlve ültem le és helyeztem magam mellé a kávém. A farzsebemből elővettem a cigim és rágyújtottam. A füst megnyugtatóan hatott rám így kicsit ellazultabban ültem ott. Már a második szálra gyújtottam rá mikor valaki megszólalt mellettem.

- Nem lesz ez így reggel kicsit sok? – mérgesen néztem oldalra, hogy elküldjem Nick-et melegebb éghajlatra mikor nem a barátom kék szemeivel találtam magam szembe. Egy barna szemű mosolygós fiú állt mellettem. A felismerés úgy vágott fejbe, hogy szerintem a srác is hallotta a hangát. Persze igyekeztem közömbösen viselkedni és nem őrült módjára sikongatni.

- Szia, Liam vagyok. – nyújtotta a kezét.

- Helló, én Ginger. – a kézfogás helyett inkább beleütöttem.

- Tudom. – mondta vigyorogva. Én csak kérdően néztem rá.

- Te vagy az egyetlen csaj a táborba. Mindenki tudja a nevedet. – leült mellém és ő is rá gyújtott.

- Nem lesz ez egy kicsit sok? – böktem a cigire.

- Nem ez így reggel kell. Kávé? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Kérsz? – és felé nyújtottam. Ő egy nagy kortyolásokkal elkezdte inni.

- Azért nekem is hagyj. Nem vagyok még olyan jóba a konyhás nénivel. – Liam röhögve adta vissza a kávém. Szerintem nem volt akkora poén.

- Na és milyen érzés egyedül itt lenni csajként?

- Nem a legjobb. De ha már így itt vagy megkérdezhetem, hogy mi volt ez a botrány?

- Hát semmi extra az alap sztorit mindenki ismeri. A csaj felkereste Harry-t egy együtt töltött éjszaka után, hogy terhes. A dolognak az volt a pikantériája, hogy Harry tényleg lefeküdt a csajjal, de hála az égnek nem ő az apja a gyereknek. Miután megszületik, persze még végeznek a gyereken minden féle vizsgálatot, de kicsi a valószínűsége, hogy apa lesz a haverom. Viszont azért lett ekkora ügy belőle, mert ismered a médiát. A csajnak meg baromi jó ügyvédje volt és sikerült úgy beállítani a dolgot, hogy neki legyen igaza. Persze akik nem szeretnek minket azok rögtön rákaptak a témára így még nagyobb balhé lett. És azért vagy itt egyedüli csaj, mert direkt nem választottunk be olyan bandákat ahol vannak lányok. Viszont ti annyira jók vagytok, hogy a srácokkal vagy egy hónapig szívtuk a szervezők vérét, hogy bekerüljetek.

- Wow. – csak- ennyit sikerült kinyögjek.

- Haver ugye nem akarsz még egy csajt, aki a gyerekkel fenyegetőzik. – mind a ketten oda kaptuk a fejünket a hang irányába.- Személyesen Zayn Malik.

- Zayn, nyugi tesó csak cigiztünk egyet. – csitította Liam

- Most cigi később szex aztán meg jön baba.

- Én is örülök, hogy találkoztunk Zayn. – rá villantottam mű vigyorom és ott hagytam őket na meg a kávém.

A délelőtt többi részén próbáltunk, mert sose lehet tudni mikor, gondolják úgy, hogy koncerteznünk kell. A próbára benézett szinte az összes fiú így sikerült velük megismerkedni, de csak ilyen „ áhh téged valahonnan ismerlek” szinten. A délelőtt nem volt semmi érdekes a próbákon kívül. Ebéd után minden srác úgy gondolta, hogy neki feltétlen focizniuk kell. Én a zenelejátszómmal neki indultam egy csendes helynek. Végül a tónál kötöttem ki és egy fa árnyékába ültem és közbe a srácokat figyeltem, ahogy fociznak. Két csapatra oszlottak voltak a pólósok és a félmeztelenek. Nagyon tetszett a látvány bár az a bizonyos este óta nem tudok úgy férfira nézni, hogy nem egy állatot látnék, akit csak az ösztönei hajtanak. A szörnyű este emlékei még álmaiban is kísértenek. A mai napig nem tudom ki volt az ember, de az illatát bárhol felismerném, ha újra érezném. Ezért van bennem, hogy idegen embereknek nem is hagyom, hogy megérintsenek egyáltalán. A barátoknak egy pacsi, de ennyi. Blanka, aki meg szokott ölelni meg Nick. Több embernek nem hagyom még a banda tagjainak sem csak Nick. Hogy miért neki hagyom csak? Lehet, hogy azért mert régen volt köztünk valami vonzalom és benne valamiért megbízom. Ezt ő is nagyon tudja, és nem élne vissza vele. Arról a bizonyos estéről neki sem meséltem csak sejtése van, hogy történt valami. Nagy mélázásomból a felém repülő labda zökkentett ki és hála a jó reflexeimnek még időbe elkaptam mielőtt jól fejbe vágott volna.  Zayn  közeledett felém, hogy visszakapja a labdát. Félmeztelen testét jól megtudtam csodálni a szemét napszemüveggel védte, a csípőjén lazán lógott a nadrág mellkasát és kezeit tetkók takarták.

- Visszaadnád a labdát vagy még bámulni fogsz egy ideig? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Nem téged néztelek. – visszadobtam neki a labdát.

- Ez egy gyenge próbálkozás volt, de hátha javulni fog. – rám villantott egy féloldalas mosolyt és tovább ment. Még soha sem volt problémám, azzal, hogy valakinek beszóljak, de most valahogy nem jött össze. Jobban szemügyre vettem a csapatokat és az 1D, George és Joel egy csapatba játszott meg pár ismeretlen srác ők voltak a félmeztelenek. A másik csapatba az 5sos, Nick és pár srác. Zsebre dugtam a zenelejátszóm és elindultam a cigizős hely felé, de úgy gondoltam, hogy a pálya mellett sétálok el.

- Ginger nem állsz be egy meccsre? – kiáltott rám Nick.

- A szűk farmer nem biztos, hogy jó lenne a focihoz.

- Naaaaaa? – nézett rám kiskutya szemekkel.

- Na, jó de az első gólnál kiszállok. – mondtam. Levettem a sapim és kipakoltam a zsebeim a pálya szélére raktam őket.

- Kihez állhatok be? – kérdően néztem az emberekre.

- Ide jöhetsz. – mosolygott rám cinkosan Joel.

- Bolond. Ő egy lány. A lányok nem tudnak focizni. – oktatta ki rögtön Niall.

- Hozzánk jöhetsz. – hívott Nick. Lepacsiztam a csapattársaimmal. Joel a fejét fogta Georgeval.

- Ugye tudod, hogy megszívjuk. – nézett mérgesen George Niallra. A srác egy vállrándítással elintézte.

Elkezdődött a játék. Én a csatár posztra álltam a másik csapatnál Harry állt a kapuba. Hagytam kicsit játszani a fiúkat, hogy tényleg azt higgyék, hogy béna vagyok. Louis rontott a kapunk felé láttam, hogy reménytelen a helyzet, ha nem lépek közbe. Ügyesen lecseleztem a fiút és indultam az ellenfél kapujába párszor lepasszoltam a csapatársaimnak. Még sikerült két szer jó pozícióba helyezkednem, de az egyik forgásomnál Zayn tornyosult felettem gonosz vigyorával. Legszívesebben tökön rúgtam volna. Nicknek kellett a segítség, mert rá Joel rontott. Mutattam a srácnak, hogy magas labdát agyon Nick megemelte a labdát én meg egy jól célzott fejessel a hálóba lőttem a labdát. 

- Visszaszívom, nem jönnél még is ide? – nézett rám Niall.

- Nem agyuk. – karolt át Ashton. Azt hiszem így hívják a srácot.

Még egy csomót játszottam a srácok vacsoráig. Persze mondanom sem kell az ellenfél csapatot rommá vertük. Nick egy puszit nyomott a homlokomra jutalmul úgy indultunk el kajálni.

- Esküszöm, ez a kaja a menzára emlékeztet. – turkáltam a színtelen trutyiba amit kaja gyanánt raktak elém. – Nem tudunk kimenni a táborból? Valami tartalékot vehetnénk plusz fogytán a cigim.

- Kicsit vissza kéne fognod a cigi fogyasztásod. – nézett rosszallóan már Joel is.

- Jó, majd jövő héttől leszokom. – forgattam a szemeim.

- Mindig ezt mondod. – nézett fel a kajából George.

- Leakadhatnátok erről a témáról. – csaptam mérgesen az asztalra. Felálltam és kimentem cigizni.

A kijelölt helyen rágyújtottam egy szálra és a falnak támaszkodva szívtam a cigim addig, míg egy srác piás üveggel a kezébe meg nem zavart.

- Dobolsz, focizol és van stílusod te vagy a megfelelő nő számomra. – jött felém a srác. Mikor közelebb jött már tudtam, hogy kiről van szó, de a nevét nem tudom, mert csak látásból ismerem, meg annyit tudok, hogy az ellenfél csapatába volt focinál.

- Bűzlesz a piától. – néztem undorodva a srácra. És újra eszembe jutott, hogy annak a férfinek is pia szaga volt.

- Mert ittam. – vigyorgott gonoszkásan és közelebb lépett hozzám én automatikusan hátráltam, de a fal megakadályozott. A pulzusom megnövekedett és ugyan olyan tehetetlenek éreztem magam, mint kb 2 éve.

- Ne gyere közelebb! – minden erőmre szükségem volt, hogy a hangom magabiztosnak tűnjön. A srác nem igen vette a lapot és a vállamnál fogva nekinyomott a falhoz.

- Takarodj! – sziszegtem a fogaim közt.

- Mert ha nem mi lesz? – röhögött a képembe. Ekkor jött a segítség és elhúzta a srácot. Nick egy nagyot bevert a srácnak.

- Ginger minden rendben? – kérdezte aggódva.

- Miért jöttél ide?

- Mert tudtam, hogy cigizni fogsz, ha feldühítenek. Meg gondoltam erről beszélek még veled mikor láttam a srácot. – az emlékek újra kavarogni kezdtek bennem a kétségbeesés, hogy nem tudok semmit se tenni a támadóm ellen és a bénító félelem. Most nem tudtam úgy tenni mintha nem történt volna semmi potyogó könnyekkel elindultam a házunk felé.

- Ginger, várj! – szólt utánam Nick. Nem álltam meg csak mentem és mikor megérkeztem a szobámba zárkóztam.

A srácok próbáltak bejönni, de nem engedtem senkinek. A történtek hamar bejárta az egész tábort és a szervezők kötelezően mindenkit összehívtak az ebédlőbe.

- Szomorúan értesültünk a történtekről és úgy döntöttünk a szervezőkkel, hogy Heavy Heart nektek véget ért a tábor. – ezzel a szervező be is fejezte a mondandóját. A srácok elkezdtek szedelőzködni a többiek pedig visszavonultak a házakba. A házba egy pokrócba bugyolálva ültem a kanapén mikor az 5sos és az 1D jött meglátogatni minket.

- Sajnáljuk, hogy ez történt. – nézett rám aranyosan Ashton. Még mindenkinek volt hozzám egy kedves szava meg, hogy egy férfi miért viselkedik így.

- Srácok nem mehetnénk? Nem történt semmi csak egy kicsit rá ijesztettek a kicsikére. Nem kell, mindenkink úgy viselkednie mintha gyerek lenne. – még csak öt perce volt itt, de már nem bírta ki, hogy ne szóljon be. Én nemes egyszerűséggel felálltam és bevonultam a szobámba.